Kevesebb depressziós ember lenne, ha csak csontvázak lennénk?

Oké, így kicsit brutálisan hangzik a kérdés, de mondjuk, hogy nem is kell szó szerint érteni, csak képzeljünk el egy "arc nélküli" világot, aminek a lényege az, hogy nincs szép, vagy csúnya ember, mert a külsőben nem látunk különbséget, csak a személyiségben. Szerintem ezerszer jobb lenne, hiszen nem lenne annyi önértékelési zavaros, depressziós, öngyilkos (jelölt) ember, ha nem bántanánk folyton egymást azért, amiről a legkevésbé tehet - a KÜLSEJÉÉRT. vannak például a szépségversenyek, vagy akár csak a különféle reklámok, amik azt sugallják, hogyha nem minimum 10/9es a külsőd, akkor nem érsz semmit. mire jó ez?? és mikor ment el ennyire ebbe az irányba a világ, hogy az, ami belül van, semmit nem ér? csak a felszín számít, semmi más... szerintem a párválasztás is jelentősen könnyebb lenne, ha nem látnánk senkit szépnek, vagy csúnyának, hiszen sokszor a legtöbb embernek nagy fékezőerő, ha valakinek a személyisége bejönne, de külsőre nem az esete.