Miért van ennyi depressziós ember?

Most nem a klinikai depresszióra, mint diagnózisra gondolok, hanem a letargikus, "minden kilátástalan" életszemléletre.

Rengeteg embertől olvasni itt, hogy már fiatalon (20-22) nem tudnak mit kezdeni az életükkel, nem akarnak dolgozni/tanulni, mert nem látják értelmét, csak begubóznak otthon, és várják a véget.

Szinte elképesztő, hogy naponta legalább 2 ilyen kérdés érkezik, az rengeteg ember.

És ami szomorúbb, hogy a posztolói egészséges, rendezett háttérrel rendelkező (mert ha van hol lakniuk és van mit enniük, úgy, hogy nem dolgoznak, nyilván a szüleikkel élnek, akkor olyan rossz meg már nem lehet) életerős fiatalok, akik előtt ott egy csomó lehetőség.

Annyi mindennek lehet örülni a mindennapokban, süt a nap, kék az ég, egészségesek, fiatalok vagyunk, nem sújtja háború az otthonunkat, mennyien nem mondhatják ezt el magukról sajnos.

Lehet mondani, hogy könnyen osztom az észt a magas lóról, biztos nekem soha semmi bajom nem volt. Hát, 20 évesen nekem már nem volt meg a lehetőségem, hogy otthon ülök, anyuék meg eltartnak, akkor már saját háztartást vezettem, és igyekeztem egyről a kettőre jutni, ami mostanra némileg össze is jött, közben meg volt ezer meg ezer buktató, és nem mondhatom ki most sem, hogy ezek után már nem lesz.

Mégis tudok örülni annak, ha süt a nap, ha jól sikerül valami új recept, ha elolvasok egy jó könyvet....

Mi lehet ezen fiatalok problémáinak gyökere?

Meghallgatom azt is, ha valaki maga szeretné elmondani.

23l