Mindent a szüleim szerint csinálok. Jónak kell lennem, segítenem másokat (belső késztetés) miért van ez? Hogy tudnék leszakadni a szüleimtől?
Kollégiumban éltem 2013-2015 között. 2015 aug. - 2016 febr. albérletben, egyedül.
Majd hazaköltöztem.
A szüleim nagyon spirituális emberek.. mindenben hisznek. Istenben, templomba járnak (ezzel semmi baj, én nem vagyok vallásos, elsőáldoztam, de így ennyi, nem járok templomba)
A szüleimhez hazaköltöztem 2016 február végén -> 2016 aug. végéig.
Felvettek egyetemre, Budapestre (mesterképzés)
Majd mesterképzés I. szemesztere nem jött össze (nem olyan mesterszakot választottam, ami jó nekem) így ismét hazaköltöztem.
Ott csomó minden hülyeséggel tömték a fejem..
"Ne kívánjunk rosszat másik embernek" "Mert visszaüt; és te is megkapod azt a rosszat"
"Ne tegyél semmi rosszat"
Legyél jó"
A mai este éjjeli busszal jöttem haza, egy iszákos ember (barnított bőrű) megkérdezte tőlem a megállóban (2-en voltunk csak ott) hogy mennyi az idő meg dohányzom-e.
Mondtam, nem dohányzom, Mondtam, a mobilom sincs nálam hogy mennyi az idő. én melóból mentem haza.
Hát eszembe nem jutott volna a mobilom elővenni.. meg a cigisdobozom se..
a szüleim persze azt mondanák " segítsd őt..." "jajjj szegény, ember.."
Olyan, mintha 2 énem lenne.
2013-2015 január végéig Budapesten éltem. Vidéken nőttem fel, a családi házban.
És 2016ban ellőttem azt a bakit, hogy hazaköltöztem (nem volt szakmai munkám; vidéken kaptam 3 hónapra szólót)
És visszaköltöztem a családi házba ismét; és a szüleim... pff..
"minden okkal történik"
"tegyél jót másokkal" segítsd a többi embert...
ezzel nem is lenne baj, én szívesen segítek másokat ha pl. az útirányt kérdezik, régen hajléktalanoknak is adtam pénzt (10-20, 100 ftot) de hát...
úgy érzem, mintha 2 énem lenne.
Egy, aki hisz a szüleimnek... és egy a régi Nóra, egy aki 2013-2016 januárig létezett.
1 Nóra, aki létezett Pesten, bulizott, jó jegyeim voltak, 3-4es fősuli, 5-ösök is
Lediplomáztam, majd nem tudtam Pesten a szakmámban elhelyezkedni, de vidéken igen, 3 hónapra ismerős által
És hazaköltöztem (költség szempontjából is jobb volt)
És mindent megváltoztattak.. csakrákról dumáltak nekem, meg ilyesmiről... h jót kell tenni embertársainkkal.. ma este meg
Jövök haza melóból (végül mégse a szakmámban helyezkedtem el, hanem vendéglátásban dolgozom; Pesten élek 2017 február óta vagyis lassan több, mint 1,5 éve)
És ma este egy iszákos, kicsit napbarnított bőrű ember éjjel 2.04 perckor odajött, és megkérdezte, hogy mennyi az idő, tudok-e cigit adni (22. kerületben lakom, nem a belvárosban, sehol máshol a közelben ember, aki biztonságot nyújtana)
Mondtam, nincs nálam a mobilom
Attól féltem, hogy kikapja a kezemből
Pedig a szüleim: "oooh, hát szegény ember, nem tudja, hogy jusson haza, nézd meg a google mapst neki" tuti ezt mondták volna..
már lassan utálom, hogy 2016 febr -> 2017 febr. otthon éltem... utálom...
annyi minden szart mondtak.
Hogy cselekedjünk jót. Hogy minde "visszaüt". hogy kimondjunk egy rosszat egy embertársunkra, és az visszaüt...
és olyan, mintha 2 énem lenne..
egy a régi: 2012 aug - 2016 jan -> kolis énem
2016 - 2017 -> aki visszaköltözött
És aki kolis volt, baromijó volt:
futottam, 500 kcalt el tudtam égetni egy futással (akaraterő)
diétáztam
tanultam, 3-4-5 ös jegyeket csináltam egyetemen, nem egy kettest...
és visszaköltöztem, és az egész.. sz__r.
és tudom, hogy volt egy régi, überjó énem, aki tepert a pénzért, anno amíg kolis volt, aki melózott, korrepetált, tanult, diétázott, futott
És a szüleim, meg... pff...
meg az egész család...
Mit tegyek?
Tökre olyan, mintha 2 énem lenne. Egy, aki a régi, és egy aki a szülőknek elhisz minden ezoterikus-spirituális "minden visszaüt, ha rosszat kívánsz valakinek"... énem...
mit tegyek?
Nem akarok adakozni minden hajléktalannak..
nem akarok késztetést érezni a jócselekedetre...
ezt a szüleim nevelték belém..
és tudom, hogy szar, mert hó végén én is alig jövök ki a pénzemből, de a szüleim szerint segíteni kell máson..még ha nekem / nekik szar is..
utálom. utálom, hogy ilyen vagyok. mit tegyek,
tényleg igaz lenne ez?
Hogy ha vkinek kívánsz rosszat az visszahat rád?
valahogy a racionális énem harcol a belsőm ellen.. azellen a belső ellen amit a hülye szülők neveltek fel...
szerintetek?
24 vagyok, albérletben élek egyedül
2017 márc -> 2018 jún -> eddig egyedül voltam és amire rájöttem, hogy baromira nem kell hinni a szülőknek...
mit tegyek?
mert az énem egy része még mindig ragaszkodik hozzájuk..
24l
Mi az az első àldozàs?
Kièrt àldoztad fel magad?
Vagy megöltèl egy àllatot?
Megèrte az àldozat?
Fontos volt àldozatot hozni?
Akièrt àldoztad magad,az mit tett èrted?
Brutális, hogy majdnem stimmel a történeted velem!
Leszámítva, hogy a kritikus gondolkodásom miatt, a spiritualitásos dolgot ki tudtam gyomlálni (vagyis az értelmezhető, értékes részét megtartottam, de a vallásoskodást meghagytam a többieknek), és nincs lelkiismeretfurdalásom semmi miatt, sőt! :) (ha kritikus egy gondolat, engem kérdeznek meg, hogy mi a véleményem róla, aki semmilyen kapcsolatban nem áll a szellemiségi tanító cégekkel papíron :D)
27F Írok privátot...
Az a baj, hogy teljesen betelepedtek anyudék az agyadba. Már-már teljesen átitatott ez a hülyeség. Azzal teljesen egyetértek hogy ne kívánj rosszat másnak. Nem azért , mert visszaüt, mert NEM ÜT. Csak simán gyökérség lenne ;-)
De attól mert nem adod oda a kajapénzed a hajléktalanoknak (mondjuk piára vagy cigire), azzal nem ártasz. Csak mondjuk nem használsz (de lehet hogy igen, mert annyival is kevesebb kannás bort isznak)
El kell szakadnod anyudéktól. Saját magadnak kell felállítanod az értékrendszert, normarendszert. Így a párkapcsolatokban sem leszel nyerő (szexuális frusztráció stb).
A késztetés a jócselekedetre az rendben van. De mint az elsősegély nyújtásnál, itt is a legfontosabb szabály: Magunknak ne ártsunk
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!