Ronda lányként honnan merítsek önbizalmat?

Először is nem fogok senkinek se képet küldeni, úgyhogy ne írjatok lécci ilyen kommenteket/üzeneteket, hogy küldjek képet és majd megmondjátok, mi a baj velem...Egyrészt tudom, hogy úgyse őszinték a vélemények ilyenkor, másrészt van nekem is szemem és látom, hogy milyen vagyok. Meg a környezetem reakcióiból is sejthető, hogy nem csak bebeszélem magamnak.

Szóval tudom, hogy "a külső nem minden", és inkább azokra a dolgokra kéne koncentrálnom, amikben jó vagyok, még ha ez nem is a kinézetem, de akárhogy igyekszem, nem tudok túllépni a tényen, hogy senkinek se tetszek és ez így is marad életem végéig, hacsak nem hullik az ölembe random pár milla, hogy átműttethessem magam. És ez az életem más területeire is hatással van, ugyanis a kinézetem, illetve a kinézetem miatti beszólások miatt folyamatosan szorongok, alsóbbrendűnek érzem magam más, normális kinézetű emberekhez képest.

Ami a legrosszabb, hogy ha már a külsőm nem előnyös, legalább a belső értékeimet csiszolhatnám, de én ehelyett rosszindulatú vagyok a környezetemben lévőkkel, mert irigy vagyok rájuk. Amikor csak a buszon ülök pl., folyton más nőket nézek, hogy ők még slamposabb ruhákban, kócos hajjal, smink nélkül is sokkal szebbek, mint amilyen én lennék akkor, ha a hajam is meg lenne csinálva és a fejemen is lenne egy kiló vakolat. Amikor a barátnőim arról beszélnek, hogy fuhh de rossz nekik, amiért sűrű pl. a szemöldökük és tök rondának érzik magukat ettől, legszívesebben felpofoznám őket, mert egy olyan dolog miatt sírnak, amin egyrészt könnyedén változtathatnak, másrészt rajtuk kívül senki észre se veszi, milyen sűrűn vannak a szemöldökszőreik..

Sokszor, amikor ilyen apró dolgok miatt panaszkodnak, úgymond személyes sértésként veszem, mert ha ők magukat ilyen észrevehetetlen "hibák" miatt rondának gondolják, akkor rólam mit gondolhatnak?

Annyira undorodom magamtól és más embereket is megutálok emiatt és az évek előrehaladtával ez csak egyre rosszabb lesz..Mit csináljak? Úgy érzem, csak az változtathatna a hozzáállásomon, ha átoperáltatnám magam, amire nincs pénzem, egy pszichológus meg szerintem szemberöhögne, ha elmennék hozzá azzal, hogy ronda vagyok és emiatt nincs semmi önbizalmam...Meg azon kívül, hogy megpróbál meggyőzni, hogy jajj annyira nem is vagyok rossz, aztán annyit mond, hogy fogadjam el magam, mit tehetne? Néha azon gondolkozok, jobb lenne meghalnom, úgyis egyedül kéne leélnem az életem..