Szükségem van a változatosságra. Hogyan lehetne számomra kielégítő az élet?

Neked nem változatosság kell, hanem fogalmad sincs, mit akarsz, és az elköteleződéssel is komoly problémáid vannak. Plusz a felnőtté válással is.

Munka: találd meg, ami érdekel, válaszd ki azt a szeletét, amiért fizetnek is, és soha nem fogod megunni.

Amíg annyi önismeretnek sem vagy a birtokában, hogy fogalmad sincs, mi érdekelne, addig nehéz lesz.

Azt még megértem, ha egy halva született oktatási rendszerben hamar motivációdat veszted a tanulásban, ez a párkapcsolatokra vonatkozó része viszont elég erős volt.

"Így vagyok párkapcsolatokkal, tanulmányokkal, hobbikkal stb." - Akkor magyarul mondva: Nem vagyok ku*va, csak szeretek változatosan élni.

Egyébként az első válaszoló tökéletesen megfogalmazta, mi az, ami hiányzik belőled: az önismeret, illetve a céltudatosság. Nincsenek elképzeléseid, hosszú távú terveid, fogalmad sincs arról, hogy - pontosan - mit akarsz.

"...így működöm. Ami nem probléma."

Szóval lényegében olyan életet szeretnél, ami összeegyeztethető a "változatosságra való igényeddel", ahelyett, hogy tennél azért, hogy megváltozz - jobban mondva azért, hogy megtaláld a helyed, amit ténylegesen szeretsz, és érdekel téged annyira, hogy ne und meg azt. Hogy kedved legyen hozzá...

Akkor úgy látom, a kérdés (már) tárgytalan...

"Kertészkedés pl. Kedvenc hobbim volt, 4 éven keresztül egyre több és különlegesebb növényekkel foglalkoztam, tényleg csak szórakozás szinten. Most meg bevetettem fűvel mindent, mert már nincs kedvem hozzá. Nyűg lett a kapálás meg öntözés." - Sok esetben az okozza nálad a hibát, hogy amikor belekezdesz valamibe, még nem (teljesen) vagy tudatában annak, hogy ez mivel jár. Egyelőre azt lehet ezekből kiolvasni, hogy felelőtlen döntéseket hozol. Olyan dolgokba kezdesz bele, amiről fogalmad sincs, hogy a későbbiekben is bírni fogod-e / megmarad-e a lelkesedésed / valóban érdekel-e téged.

Az introvertáltságot meg az extrovertáltságot hagyjuk inkább... Mert azt ugye tudod, hogy nem úgy működik, hogy valaki 100%-ban introvertált, és 0%-ban extrovertált - vagy éppen fordítva. Mindkettő megvan az emberi személyiségben, ráadásul általában kevéssé térnek el az 50-50-es megosztottságtól. 60-40-nél nagyobb megosztottság nem jellemző. Az pedig szintén nem állja meg a helyét, hogy egyikből ne lehetne a másikba térni. :(

Szerintem át kéne gondolnod, hogy mi az amiért beleunsz valamibe, mi az amit látsz benne és megszűnik idővel? A kihívás, hogy egy idő után már bizonyítottad, hogy képes vagy rá tehát értelmét veszti?

Valóban boldoggá tesznek ezek a dolgok, vagy ez valami önigazolás, a külvilág/magad felé, hogy te ilyen vagy, te ezáltal értékes vagy vagy bármi? Ezeket csak így felvetettem, lehet hogy semmi ilyesmiről nincs szó, tényleg szimplán csak ilyen az érdeklődésed, hogy lelkesedsz aztán beleunsz.

Munkában tényleg valami változatos kéne, pl. ahol sok féle ember megfordul, vagy szabadúszóként több lábon állni, nem tudom, nem egy irodai munka. :D

A párkapcsolatról meg annyit, hogy szerintem ebben hasonló társat kellene keresned, aki szintén gyakran változtatja, hogy mi felé irányítja az érdeklődését, különben beleunsz az emberekbe is, vagy legalábbis, aki nyitott arra, hogy mindig belerángasd valami újba, de ezért neked is tenned kell.