Van olyan hibátok, ami régen zavart, de mára már megszerettétek?

Én beszédhibás vagyok, nem tudom megfelelően kimondani az "s", az "sz" és a "cs" hangokat. Lehet érteni, amit mondok, szóval nem okoz semmilyen nehézséget, de hallható, hogy máshogyan beszélek, mint ahogyan normális lenne. Mikor kicsi voltam, akkor zavart és bántottak is miatta, illetve most is van, aki megmosolyogja (bár a többség inkább amiatt, mert aranyosnak tartja, de nyilván van olyan is, aki szerint ciki) de ahogyan felnőttem úgy hozzám nőtt. Mára már szeretem, mert úgy érzem, hogy ez is hozzám tartozik, ez is a részem és ez is hozzájárul ahhoz, hogy én én vagyok.

Nektek van valami hasonló?