A mostani lányok/nők, akik összeköltözés előtt állnak, hajlandóak lennének a fiú szüleivel egy két generációs házban élni?

Az ilyenek szinte sosem működnek. Én férfi vagyok, de elkövettem azt a hibát, hogy odaköltöztem a barátnőmhöz, anyós, após, meg a párom testvére mellé. Na az az egy év maga volt a pokol. Annyi veszekedést, örjöngést, lelki terrort, kioktatást, zsarolást, fenyegetést még életemben nem kaptam. Emellett a kedves bátyus leskelődött, üvöltözött, verekedett, egyszer még meg is akart késelni. Szóval ha szétmennénk és nekem lenne új barátnőm, akkor inkább aludnék egy híd alatt, mint az anyósékkal egy házban és természetesen tőle sem várom el, hogy az én szüleimhez költözzön. Egy ilyen együttélés az egész kapcsolatot képes megkeseríteni.

Különben is más örülne neki ha nem büdös panelban, meg albérletben kéne kezdeni. - igen, de ha lehet választani a büdös panel vagy az életképtelen kisfiú anyjához való költözés között, még mindig toronymagasan nyert a panel :D

A nők nem egy homogén csoport, lenne, aki gond nélkül beköltözne egy pasi családjához. Én ugyan még nem tartok ott, de személy szerint semmi pénzért nem költöznék oda senkihez. Már arra sincs igényem, hogy a saját családommal napi kapcsolatban legyek, egy idegen családdal meg pláne. Nem az alkalmazkodással van problémám, kollégista vagyok és leszek is még 4-5 évig, eddig egyetlen szobatársammal sem volt semmi gondom. Biztos vagyok benne, hogy ha muszáj lenne, akkor az anyósommal vagy szinte bárkivel együtt tudnék élni bármilyen konfliktus nélkül. De pont ez az, hogy mire ott tartok, hogy összeköltözök valakivel, már nem lesz muszáj. Lesz lehetőségem kivenni egy albérletet, rosszabb esetben szobát, ahol magam lehetek, akkor jövök-megyek, sütök-főzök, takarítok, égetem a villanyt, amikor csak akarom. Nem szeretnék szívességből élni senkinél és nem szeretnék sem anyagilag, sem erkölcsileg tartozni senkinek, amiért megengedte, hogy a házában lakjak. Nem vagyok az a fajta ember, aki keresi a konfliktust és zsigeri gyűlöletet érez egy férfi anyja iránt, de ha elköltözök, akkor szeretném, ha nem kellene találkozni naponta anyós-apóssal. Ha külön lakrészben is lakunk, örülnék, ha senki nem jönne át random, hogy hozott egy kis levest vagy sütit, vagy vette ezt a felsőt, de rá túl kicsi, úgyhogy próbáljam már fel. Persze meg lehetne oldani beszélgetéssel, hogy ne jöjjenek már át, de semmi garancia nincs rá, hogy egy idősebb ember képes és hajlandó lesz egy fiatalabb kérését, életmódját tiszteletben tartani. Szeretném, ha nem látnák, hogy mikor megyek el otthonról, mikor megyek haza, mit hogyan ások vagy locsolok a kertben. A saját kertemet szeretném magam berendezni, szeretném, ha senki nem nyúlna bele, nem locsolná, nem húzná ki azt az egy gazt, amit épp meglátott. Szeretnék önálló lenni, tényleg felelősséget vállalni úgy, hogy nincs rajtam a "mentőöv", hogy nem baj, ha nem csinálom meg ezt vagy azt a ház körül, úgyis itt van anyós/após/anyu/apu, majd ők elintézik. Azt főleg nem tolerálnám, ha együtt kellene használnunk bizonyos helyiségeket a házban. Persze, ha muszáj lenne, akkor kibírnám, de ha már van lehetőségem függetlenül élni, akkor inkább azt választom, még ha több pénzbe is kerül.