Csak én vagyok így, hogy a Japán nyelvü szövegeket könnyen kitudom ejteni, de az elvileg rokon FINN nyelvet annyira már nem? Sőt idegennek érzem? NEM vagyok hatalmas animés, pár animét láttam életemben.

Emberfüggő, tesóm nézett sokszor animét mellettem de én nem tudnám kimondani. A finnt viszont igen.

Annyi lehet benne, hogy a japánban többnyire olyan hangok vannak, amiket egy magyar is ki tud mondani, de a finnben lévő ä, e, s hangok sokaknak jelentenek problémát. 1-2 éve finnül tanuló diákjaim még mindig tévesztik az e-t és az ä-t, és ez normális, majd később belejönnek. Szóval nem az a lényeg, hogy a nyelv maga mennyire hasonlít a tiédre, hanem hogy a benne lévő hangok megvannak-e a tiédben.

A nyelvrokonságnak nem fogok itt nekiesni de a lényeg hogy a hasonlóság csak a nyelvészeti mélyszerkezetben fedezhető fel, egy nyelvtanuló nem fog vele semmit sem érni és észrevenni sem fogja, főleg az elején.

A japán nyelvben pedig csak "tiszta" hangok vannak, nincsenek elhajlások, nincs olyan, hogy most így ejtjük, máskor meg úgy. Nincs két mássalhangzó egymás mellett, stb, mindezek miatt nagyon könnyű kiejteni. Ha az írásuk is könnyű lenne, akkor nagyon egyszerű nyelv lenne, főleg nekünk magyaroknak, mert hasonló a nyelvtanunk.

A finn nyelv pedig tényleg nem biztos, hogy rokonnyelv, elő sorban politikai okok miatt nem vizsgálják felül jobban a dolgot, hogy legalább egy európai országhoz legyen valami közünk.

Nem értem miért a kiejtésből akarod levonni a nyelvrokonságot.

Az, hogy római számmal van, vagy kanjival van írva nem sok vizet zavar.

Szerintem egyáltalán nem nehéz kiejteni a finn szavakat. Tök könnyen el lehet énekelni: https://www.youtube.com/watch?v=v47otSNnXIs

Japán dalokat tudok, de összetettebnek tartom a kiejtését, mint a finnét.

Hozzászólásom második felében szakirodalmi megjelölést is eszközlök, az arra kíváncsi olvasók számára.

A finn nyelv

nem rokona a magyar nyelvnek.

Más kérdés, hogy egykor szomszédok voltunk, és pár száz közös szavunk van velük, meg az ugor nyelvekkel.

Ellenben a japán nyelvvel meg több, mint ezer.

A török, ujgur, és sumer nyelvvel nyelvtanilag is jelentős az átfedése a magyar nyelvnek, és sok ezer szavunk közös e nyelvekével. SOK EZER!

SOK EZER!

Nem így tehát a finnel, mint látható.

TOVÁBBÁ:

Számos japán és koreai tudós önmagukat hun törzsekből eredezteti (mongoloid keveredéssel).

Valamint tévedsz, legalább két tekintetben,

és kérlek, ne haragudj meg, kedves kérdező, hogy korrigállak:

"Japán nyelv mérföldekre van a magyartól nyelvtanilag"

Miért állítasz olyat, amiről nincs se tapasztalatod, se elméleti ismereted alap szinten sem?

A japán, valamint a koreai, és a magyar nyelv nyelvtana több, mint 50%-ba hasonlít egymásra.

Ezen kívül rengeteg közös szava van a japán ill a magyar nyelvnek, saját megfigyelésem szerint is (és vannak nyelvészek, akik kutatásokat folytattak e téren).

- A JAPÁN NYELVRŐL, és a magyarral közös vonásairól:

A japán "krix-krax", amire utalsz, szintén illogikus érv,

ne haragudj meg, hogy ezt mondom... A kiejtésről írsz, az írás azonban nem kiejtés... Habár ettől függetlenül a japán írásrendszer két összetevője alapvetően fonetikus (szótagjelkészlet).

A japán nyelv a magyar hangzókészlet részhalmaza, nagyjából. Tehát a magyar nyelv tartalmazza az összes japán hangzót, bár némelyik esetén pl a kemény változat helyett a lágy párját (lágy S, Cs, DZS).

A japán beszélt nyelv mondhatni -sok szempontból- minimalistának mondható, ugyanis kevés hangzóból és igen kevés szótagból rakja össze szavait, mondatait, sőt, ezek ejtése többnyire elég tiszta, diftongusokból és torzításoktól mentesek (ellenben pl az angol nyelv mai állapotával).

A sztenderd magyar akcentusra szintén jellemző.

A japán szótagok pedig szinte mindegyik

pontosan 1 mássalh-val kezdődik és

pontosan 1 magánhangzóval folytatódik (bár élőszóban a sztenderd tokióiban zöngétlenek között és után többnyire elnyelik az U és I magánhangzókat), és csak e két hangzó alkotja. Kivétel az 5 magánhangzó, ezek önmagukban is lehetnek szótagok. További kivétel az "N", amellyel bár kéthangzójú szótagokat is képeznek, de létezik egy önmagában álló "N" szótag is.

Mivel tehát kevés e tekintetben a kivétel, a japán beszéd igen tiszta, jól érthető (nyilván ha nem jellemzi hadarás a beszélőt).

- TUDOMÁNYOS CÁFOLATA A FINNUGORIZMUSNAK:

Angela Marcantonio, olasz nyelvészprofesszor bebizonyította, hogy a finnugor nyelvrokonság hamis és alaptalan hipotézis:

- Angela Marcantonio, olasz nyelvészprofesszor,

aki a római La Sapienza Egyetemen történeti és uráli nyelvészetet tanít.

Az alábbi, több, mint 500 oldalas szakkönyvében,

amelyben csak az irodalomjegyzék kb 50 oldalt tesz ki,

-mely műve alapos megértéséhez szükséges nyelvészeti alapismeretekkel rendelkezni-,

bebizonyítja, hogy a finnugor nyelvrokonság hamis és alaptalan hipotézis,

téves feltételezés:

Angela Marcantonio: "Az uráli nyelvcsalád, Tények, mítoszok és statisztika",

Magyar Ház KFT (kiadó), 2006,

ISBN 963 9335 290

(tehát magyarul is megjelent e műve.)

Ezen kívül megállapította az magyar-etruszk nyelvrokonságot egy másik olasz tudós:

- Mario Alinei nyelvész, a nyelvföldrajz és dialektusok kutatója, az Utrechti Egyetem emeritus professzora,

az alábbi művében:

"Ősi kapocs: A magyar-etruszk nyelvrokonságról", Allprint kiadó, Budapest, 2005 ISBN 9789639575127

(tehát magyarul is megjelent e műve.)

* 50%-baN

* diftongusokTÓL és torzításoktól mentesek

Első hozzászólót idézem:

"Mindenkinek igyvan. Gondolj bele a koreaiak is kitudják ejteni mert a számaiknak szinte mindnek van japán verziója a koreai mellett, nem nagy ördöngösség."

Ne haragudj, de azt kell mondjam, éppen a koreai nyelv a legrosszabb példa, amit csak fel lehet hozni...

Ugyanis a koreai nyelv nem tesz különbséget zöngés és zöngétlen hangzók között, ergo szinte bármelyik, tőlük idegen nyelv kiejtésének elsajátítása plusz munkát vesz igénybe számukra, és sokuknak elsősorban emiatt "beletörik a bicskája" az idegen nyelv tanulásába.

(Ettől függetlenül sokuknak remek angol kiejtése van, ami -tekintve az említett gátat- bámulatra méltó!)

A kiejtés képessége erősen függ az élet első évében hallottaktól. Utána már lényegesen nehezebben sajátítja el a kisgyermek más nyelvek hangjait, hangzásbeli összefüggéseit, iskolás kortól pedig már

soha nem lesz képes más nyelvek anyanyelvi szintű ejtésére.

Gondoljunk bele, a koreai iskolások többsége sose találkozott zöngés-zöngétlen megkülönböztetéssel. Számukra igen nehéz ezt elsajátítani.

Más kérdés, hogy az ő hangzókészletük meg tartalmaz olyan hangzókat, melyekre a legtöbb más nyelvbeli nem igazán képes! Hiszen 3 mássalhangzó csoport létezik, a legtöbb mássalhangzójukra vonatkozóan:

egy normál, egy kemény, és egy aspirált (hehezett) ejtésű csoport. Egy angol, vagy egy magyar ajkú számára ezek félreértést okozhatnak a nyelvtanulásnál, mivel nem halljuk ki többjük eltérését, és nem is ejtjük, hacsak nem egy koreaiul tudótól sajátítjuk el, aki idegen nyelv tanítása módszertannal rendelkezik.

Megint más kérdés, hogy egyes nyelvek hangzókészlete ezer évek alatt akár jelentősen torzulhat, a koreai tipikus példa rá.

Ellenben a japánok elszigetelten befolyásoktól mentesen éltek évezredekig, így a magyar nyelvvel való akcentusbeli rokonság is könnyen kimutatható, míg a MAI koreai nyelv és a magyar között inkább már csak nyelvtanilag, és etimológiás vizsgálattal (igen, szóeredet tekintetében nem csak japán, de a koreai nyelv is több, mint ezer közös szót tartalmaz a magyar nyelvvel).