Milyen egy fárasztó ember, akitől menekülsz?

Több dolog is lehet, hogy miért menekül valaki valakitől. De főleg a sok vagy idegesítő beszéd az, ami fárasztó tud lenni.

Néhány példa:

-Egy öreg fazon állandóan hívogat, hogy mikor találkozunk, meg emlegeti, hogy amikor itt-meg ott találkoztunk, stb... Néha képes fél óráig is nyomatni az értelmetlenségeit mobilon, és alig lehet lerázni, roppantul unom. Voltam már bunkó is vele, kerek perec megmondtam, ne hívogasson, de ha csak valamilyen indokkal rázom le, akkor is megkérdi, hogy jó és akkor mikor hívhat, mikor nem zavar...? Azt hisz ezzel be fog cserkészni, de téved....

-Volt barátom meg: Túl sokat beszél, és egyszerűen ez engem fárasztott mindig. Főleg az, hogy ha nem reagáltam vagy nem bólogattam neki valamire, akkor addig fárasztott, hogy nyögjek legalább valamit. Meg ha nem értettem vele egyet, akkor meg addig vitatkozott, míg azt gondolta meggyőzött. Aztán az a diadalittas sikerélményes pofa, hogy mekkora igaza volt... egyszerűen fárasztó.

-A szomszédasszony: Irtó hangosan beszél, az utcán is hallják, nem is szeretek a közelében lenni. Kíváncsi mindenre, de végigmondani egyébként nem hagy semmit, ha már egy pici infót adok, akkor ő maga simán befejezi a történetet. Nem is beszélek vele sokat.

-Nénikém: Egy gazdag, de igénytelen, ugyanakkor eléggé egészséges banya. A mi családunk meg a betegesebb fajta, bár nem szoktunk panaszkodni. Na most ha mesélünk neki valamit, hogy ilyen-olyan komoly betegségünk vagy gondunk van, akkor ő nem meghallgat vagy együttérez, nem. Hanem egyből elkezdi ecsetelni az ő kis aprócseprő gondjait, és tök másra tereli a beszélgetést. Tőlük csak épp arra kíváncsi, hogy mi is van, hogy pletykázhasson, aztán túl is lép a témán, magával foglalkozik.

Vele sem sokat beszélünk. Bár amúgy sem szokásunk a nyavalyáinkról nyafogni, azért ő van annyira közeli rokon, hogy..., de viselkedése okán kerüljük...

- Fárasztóak még pl egy munkahelyen vagy suliban a "kihasználós" alakok....

Sztem mindenkit más fáraszt le.

Nekem a legfárasztóbbak azok az emberek, akik csak negatív dolgokról tudnak beszélni, hogy nekik meg az ismerőseiknek megint milyen szar, ezért, azért, amazért, ez fáj, az fáj, ennyire köcsög a munkaadó, ennyire szar a fizetés... nem tudják élvezni az életet, nem mosolyognak, nem értik a viccet, nem tudják magukat elfoglalni, nem örülnek az apró dolgoknak. Főleg, ha kérdés nélkül az aranyerükről meg egyéb tök intim dolgokról kezdenek el beszélni, vagy olyan "ki nem szarja le" témákról, hogy már megint elhervadt a muskátli.

Az a pláne, ha emellett még kirekesztők is, és a maradék dumájuk arról szól, hogy utálják a szomszédot, a kormányt, az ellenzéket, a menyüket, apóst-anyóst, vejüket, egyéb rokonokat, a közeli kisbolt pénztárosát, a melegeket, a zsidókat, az arabokat, a svábokat... mindenkit, aki csak létezik.

Én azt gyűlölöm legjobban, amikor reggel, utazás közben, a buszon rám szállnak idős nénikék, akiket még csak nem is ismerek és minden áron beszélgetni akarnak vad idegenekkel, így velem is.

Komolyan, emberek...

Légyszi, ne piszkáljuk még a buszon is a másikat, ráadásul teljesen ismeretlenül! :D

Van, akinek nincs kedve beszélgetni...

Huhh, nekem van egy ilyen ember a környezetemben, mostanság igyekszem kerülni, éppen emiatt :D

Lássuk:

-A munkahelyi dolgait nagyon hosszan, körülményesen meséli el, de tényleg. Mondhatni a kályhától. A leglényegtelenebb, unalmas rutinmunkáit /irodai meló/ is elnyújtva ecseteli, de egyáltalán nem szellemes vagy élvezetes módon. Folyton azt érzem, hogy ezzel azt akarja demonstrálni nekem, ő mennyire nélkülözhetetlen szakember. Állandóan panaszkodik, mert szerinte sokat csesztetik pedig ő dolgozik a legtöbbet és legjobban. Volt már részem hármas találkozóban egy munkatársával, mintha ott sem lennék, 25 perces beszélgetést kezdeményezett a melóhelyi ügyekről a jelenlétemben.

-Általában az élete egyéb jelentéktelen dolgait is hasonlóképpen körülményesen és minden unalmas részletre kiterjedően meséli, kezdve az aranyerőtől a nőügyein át, milyen volt a hétvégi buli, mennyit költött piára, mikor ért haza. A szülei és a testvére aktuális életéig mindent. Mindig megtudom, éppen mennyit fogyott vagy hízott, volt-e edzeni, ha igen hányszor és mit. Mit evett reggelire, ebédre, vacsorára, hogy aludt. Képeket küld olyan bográcsozásról, közös programokról a többi haverjával ahova nem hívott meg /nincs nagy közös baráti körünk, ő főleg a munkatársaival lóg így/

-Rengeteget kritizál másokat, ami akkor a legrosszabb ha azt se tudom kiről van szó.

-Apropó, az ő ismeretlen ismerősei. Hányszor meghallgattam a haverjai életét IS, éppen hol dolgoznak, mennyiért, a közelmúltban ki nősült, milyen nehézségeik vannak az életben stb. Főleg azért idegesítő ez mert még a keresztnevüket sem tudom.

-Ugyanazokat a múltbéli, akár 10-15 éves iskolai sztorikat, vagy a saját belső infantilis vicceit képes többször is elsütni, az se baj, ha hetente összefutunk.

-Úgy általában rengeteg beszél, feleslegesen, felszínes dolgokról, amit súlyosbít az a tény, hogy erős dohányos és emiatt rohadt büdös a szája.

-Írok messengeren valami értelmes témát. Simán elfordul, hogy 2-3 napig nem válaszol, el se olvassa, pedig látom hogy folyamatosan online van. Majd beírja, hogy ”bocs de épp ez és ez a gondom”, vagy ”sok volt a meló” de utólag sose válaszol hanem feldob valami baromságot.

-A kocsim ajtaját úgy vágja be mint az ólajtót szokás, ez rendkívül dühít, többször szóltam érte, ennek ellenére sem akarja megérteni. Ha az ő kocsijával megyünk, és én aludnék mert éjszaka van, akkor szándékosan felébreszt, vagy beszéltetni próbál, esetleg poénból benyomja a rádiót, mondván ő így elalszik.

-Moziban rázza a lábát, szemmagasságba emelve magas fényerővel mobilozik, film alatt is nyomatja a hülye saját poénjait.

-Belebámul a mobilomba és abban a hitben van hogy ez jópofa. Komolyan.

Sokat tudnék írni még erről az emberről, de nem érdemes. Már inkább igyekszem elkerülni, megváltozni már nem fog. :D