Csalódtam magamban (Egyetem)?

Az a helyzet, hogy évközben szó szerint csak lustálkodtam.

Az összes zh-ra max fél, egy napot tanultam.

Ennek persze meg is lett az eredménye.

Mégpedig az, hogy átlagos szóbelikkel is csak négyeseket kaphatok végeredményben illetve profi szóbelikkel is.

Szóval már az sem segít ha A-Z-ig mindent bemagolok.

Csalódást érzek legbelül, azonban miért?

Hiszen az én döntésem volt.. előttem volt a lehetőség. Mégsem éltem vele.

Sőt picit az is zavar, amikor látom a csoporttársaimat akiknek meg jól sikerült és tudom róluk, hogy nem azért, mert jobb képességűek hanem szimplán rá szánták azt a 2-3 napot, amit illik és felkészültek.

Annyira zavar, hogy már egyetemi képsorokkal álmodom pár napja. Amiben valamilyen emberke(néha egy sztár, néha egy utcán először látott ember), magyaráz arról, hogy mindenkire büszke csak rám nem...

De nem az van az álomban, hogy lehordana csak annyit mondanak mindig, hogy az eredményem tükrözi a felkészültségi állapotomat és a többieket meg piedesztálra emeli az álom. :D

Ha röviden kéne megfogalmazzam:

Kiderült, hogy maximalista vagyok csak későn jöttem rá és ez így fog tartani a vizsgaidőszak végééig? :D

Az tuti, hogy jövőre tanulni fogok, mert amit most csinál velem az elmém.. kiakasztó..