Szerintetek ez mennyire gond? Normális, hogy ennyire könnyen zavarba lehet hozni?

Nem szeretek az utcán egyedül közlekedni, mert olyankor mindig nagyon kellemetlenül érzem magam, sokszor még akkor is, ha van mellettem valaki, például az egyik családtagom. Úgy általában kerülöm az emberekkel való szemkontaktust. Lehet nehéz elhinni, de olykor egy röpke pillantás is elég ahhoz, hogy teljesen kivörösödjek akár egy paradicsom és elkezdjek izzadni. Alapvetően kimmunikálnom is elég bonyolult másokkal, mindig elfog az izgulás, ha mondjuk egy idegennel találkozom és be kell mutatkoznom vagy ilyesmi. Fiúk, férfiak esetében, ez alatt főleg a tizen-huszonéves korosztályt értem, a zavartság érzése minimum kétszer olyan erős, szóval az ő közelükben méginkább feszengek, kínosan érzem magam. Tudnék valahogy változtani ezen? Néha legszívesebben ki sem mennék a házból, csakhogy ne kelljen találkoznom senkivel...