Hogyan dolgozzom fel ha valami nem sikerült az életben? Hogyan álljak hozzá? Hogyan ne essen rosszul hogy mások mit gondolnak rólam?

Hát ez van, nem sikerülhet minden az az ember aki éli az életét az mindig is fog hibázni nincs tökéletes ember [link]

Ne azzal foglalkozz hogy mások mit gondolnak rólad ha nem azzal hogy magadnak megfelelj, ha mindig azzal foglalkozol hogy másnak megfelelj akkor soha sem fogod élni az életed úgy ahogy te szeretnéd,sok sikert és kitartást :-)

LEVEGŐT!

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott

hazafelé menet?

A gyepre éppen langy sötétség szállott,

mint bársony-permeteg

és lábom alatt álmatlan forogtak,

ütött gyermekként csendesen morogtak

a sovány levelek.

Fürkészve, körben guggoltak a bokrok

a város peremén.

Az őszi szél köztük vigyázva botlott.

A hűvös televény

a lámpák felé lesett gyanakvóan;

vadkácsa riadt hápogva a tóban,

amerre mentem én.

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,

e táj oly elhagyott.

S im váratlan előbukkant egy férfi,

de tovább baktatott.

Utána néztem. Kifoszthatna engem,

hisz védekezni nincsen semmi kedvem,

mig nyomorult vagyok.

Számon tarthatják, mit telefonoztam

s mikor, miért, kinek.

Aktákba irják, miről álmodoztam

s azt is, ki érti meg.

És nem sejthetem, mikor lesz elég ok

előkotorni azt a kartotékot,

mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak

- anyám ott született -

az eleven jog fájáról lehulltak,

mint itt e levelek

s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,

mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse

s elporlik, szétpereg.

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.

Lelkem nem ily honos.

Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,

aki alattomos.

Sem népet, amely retteg, hogyha választ,

szemét lesütve fontol sanda választ

és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.

Pedig hát engemet

sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,

mint apró gyermeket,

ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.

Én tudtam - messze anyám, rokonom van,

ezek idegenek.

Felnőttem már. Szaporodik fogamban

az idegen anyag,

mint szivemben a halál. De jogom van

és lélek vagy agyag

még nem vagyok s nem oly becses az irhám,

hogy érett fővel szótlanul kibirnám,

ha nem vagyok szabad!

Az én vezérem bensőmből vezérel!

Emberek, nem vadak -

elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,

nem kartoték-adat.

Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,

jó szóval oktasd, játszani is engedd

szép, komoly fiadat!

Klasszikus történet: amikor megkérdezték T.Edison-t, hogy több éve kísérletezik és folyamatosan megbukik a kísérlete, miközben egy lámpát akar feltalálni, miért nem hagyja abba több ezer sikertelen próbálkozás után. Edison ezt felelte: Nekem nem több ezer sikertelen próbálkozásom van, hanem több ezer sikeres kizárásom.

A történet tanulsága, hogy a siker hozzáállás kérdése is. Aki azt hiszi, hogy egy-egy sikertelenség után fel kell adnia, nem jut el a sikerhez.

Tudtad, hogy aki naponta legalább 5x megnézi a Facebookját, az nagyobb valószínűséggel lesz depressziós? Ez azért van, mert másokkal (illetve másokról alkotott elképzelt képpel) hasonlítja össze a saját életét. És a social media tökéletes teret ad arra, hogy "csak a legjobbat mutassa meg mások életéből". A legboldogabb, legszebb pillanatokat látod mások életéből és tudat alatt ehhez mérten ítéled meg saját magadat, miközben a nehézségekről nem veszel tudomást, mert azt nem osztják meg. Így, amikor magadat nézed és másokkal méred össze, alsóbbrendűnek, kevésbé sikeresnek gondolod magad, ami depresszióhoz vezet.

Nem látod, hogy a másik hibázik, a másik sikertelen, a másik törekszik, a másik próbálkozik. Nem tudatosítod, hogy Mozart több ezer órát gyakorolt, mielőtt 5 évesen megalkotta az első zongora darabját. Nem veszed észre Messi több tíz ezer sikertelen passzát, több ezer sikertelen kapura lövését; Nem veszed észre Katinka több mint 9000 kemény edzését, mielőtt megnyerte az olimpiát; Nem veszed észre Bill Gates milliónyi billentyűzet leütését, mielőtt megírta a Windows első változatát...

Az életed során sokat fogsz hibázni, sokat fogsz kudarcot vallani. Mindenki kudarcot vall az elején - Így működik a tanulás.

A legnagyobb sikerek a kudarcon feldolgozásából, a hibák átlépéséből születtek. Lehet tanulni a hibákból, a kudarcokból. De nem jelenti, hogy csak a saját hibáidból tanulhatsz. Keress valakit, aki szakmailag segít (mentorál), olvass könyveket, nézz meg néhány videót a témában. Egy témában van 20 órányi tanulási tapasztalatod, elkezdesz új irányokba látni és gondolkodni. És sikeresebb leszel a többieknél, hiszen az emberek 90% 20 órányi tanulás után sem képes elsajátítani valamit, akkor azt gondolják, hogy ez nem nekik való és nem csinálják tovább (ők saját magukat könyvelik el sikertelennek).

Szerintem csak akkor vagy sikertelen, ha feladod. És van igazság abban, hogy nem számít, hányszor kerülsz padlóra, az számít milyen messze mész el, miután újra és újar felálltál a padlóról.

Azt is fontosnak tartom, hogy ne másokhoz hasonlítgassad magad, ne másokhoz hasonlítsad a balsikereidet. És fontos, hogy a hibáidat, tévedéseidet, balsikereidet nem kezeld úgy, mint egy rossz dolgot. Kezeld úgy ezeket a hibákat, mint egy tanulási folyamatot! Ezek iránymutatást adnak, hogy megtaláld a helyes utat és gyorsabban tudj fejlődni.

Képzeld el, hogy ha sokat foglalkozol valamivel, mennyivel profibb lehetsz benne. Szánd rá az idődet, szánd rá az izzadságot, a nehézségeket. Szánd rá az időd, ahogy Mozart, Messi, Bill Gates, Katinka is csinálta. Ne másokhoz mérd magad, hanem kizárólag ahhoz a szinthez ahol egy hete/hónapja/fél éve voltál.

Segít, ha megtalálod a szenvedélyed magadnak azt, ami lelkesít a témában, ami motivál, ami miatt tovább és tovább akarsz lépni. Amikor nehezebb lesz egy-egy szakasz a fejlődésedben, akkor ez a szenvedély lesz, ami előre visz. (Szenvedély - milyen szép kifejezés!)

Ne engedd, hogy a balsikerek eltántorítsanak attól, hogy csinálj valamit. Ha valakivel beszélsz, aki 80 múlt. Ők azokat bánták meg, amit egyáltalán nem csináltak, vagy el sem kezdtek, nem azokat amiket rosszul csináltak. Úgyhogy fogd magad és csinálj valamit, ami csodálatos, még akkor is, ha megijedsz tőle az elején. Kezdj bele valamibe, kezd fejleszteni a tudásodat, mielőtt túl késő lesz. Mielőtt túl öreg leszel, egy kerekes székben és többet nem kezdhetsz bele egy új üzletbe, és nem kezdhetsz bele egy maratonfutásba, és nem kezdhetsz el egy tanfolyamot. ...

A megbánás lélekölő.

A megbánástól úgy szabadulsz meg, ha megszabadulsz a félelemtől. Van egy egészséges változata a félelemnek. Az a változat súg és visszatart, hogy ha butaságokat csinálnál. De most a belső félelemről van szó. Arról a félelemről, hgoy mit fognak mások gondolni rólam, ha megint hibázok. (Mert biztos hibázni fogsz.) A félelemről, ami megakadályoz abban, hogy azt csináld, amit régóta szeretnél. A félelemről, ami saját magadnak állít gátat. Ettől a félelemtől szabadulj meg! (erről írt #2 is).