Mit csináljak, ha folyton azon kattogok, mások mit gondolnak rólam?
Nagyon kevés önbizalmam van és sokszor már akkor is rosszul érzem magam, ha ki kell mennem az utcára, mert folyton úgy érzem, mások engem néznek, velem vannak elfoglalva, hogy milyen ronda vagyok.
Egyébként ez általános iskolás korom óta így van (most 20 vagyok), mert ott egy 2 évvel felettünk járó gyerek elkezdett csúfolni a kinézetem miatt és az egyik arcomon lévő hiba miatt kitalált egy gúnynevet és az egész iskola úgy hívott...Ez kb. 3 évig tartott.
Azóta nem igazán tettem túl magam rajta és folyton azt hiszem, más emberek is azt a bizonyos dolgot nézik az arcomon és mindenki rondának gondol.
Volt, hogy mondjuk ezen az oldalon képet küldtem pár embernek magamról és mind azt mondták, hogy átlagos/szép vagyok, de félek, csak azért mondták, hogy ne bántsanak meg...Meg általánosságban is, ha valaki megdicséri valamimet, nem tudok őszintén örülni a bóknak, mert mindig eszembe jut, hogy lehet, gúnyolódik rajtam az illető vagy csak azért mondanak kedves dolgokat, mert látszik rajtam, hogy ennyire taccson vagyok lelkileg és kedvesek akarnak lenni.
És a lényeg, hogy még tenni se merek azért, hogy kevésbé érezzem ocsmánynak magam, ami alatt azt értem, hogy nem merek pl. új frizurákat kipróbálni, mert megszoktam, hogy mindig kiengedve hordom és a hajam eltakarja az arcom nagy részét és ha másmilyen hajam lenne, jobban látszódna az arcom meg az archibáim is. Divatosabb ruhákat se merek hordani, mert félek, azzal is csak felhívnám magamra mások figyelmét és ahelyett, hogy csinosnak gondolnának, azt gondolnák, hogy szánalmas vagyok, amiért ilyen külsővel azt hiszem, hogy pár szép ruhától bárki is vonzónak tart majd..
Már kezdek beleroppanni ebbe, hogy szokjak le erről, hogy folyton azt tartom szem előtt, mások mit gondolnak/gondolnának rólam?
20/L
Elhúzódó kamaszkor. Kinövöd.
Ne hirtelen próbálj változtatni, csak mindig valami keveset. Aztán amikor már te magad megszoktad, akkor jöhet a következő lépés. Közben pedig töltsd az idődet olyasmivel, ami önbizalmat ad. Keress értelmes elfoglaltságokat, tanulj, képezd magad, gondolj arra, hogy mennyi mindent elértél már eddig is az életben, amiről sokan csak álmodozhatnak, olyan emberek között legyél, akikről tudod, hogy szeretnek, mégpedig pont olyannak, amilyen vagy. Ilyesmik. De akár fordulj pszichológushoz is segítségért. És olvass Pál Ferit.
Bár másképp, mégis majdnem azonos érzéssel voltam magam iránt, mert kopaszodó, kicsit kerek fejű srác vagyok, és nem igazán "kockás állú macsó".
Nekem úgy sikerült letenni a félelemről (nekem abban nyilvánult meg, hogy nem mertem kezdeményezni...), hogy rájöttem, túl rövid az élet, hogy másokkal foglalkozzak.
Azt vettem fel, ami nekem tetszik (mai napig megszólják a cipőim többségét, mert ilyen belebújós, mint valami zokni gumi talppal), de mára már nem érdekel senki véleménye.
A hajamra meg mondták, hogy "az okos fejet elhagyja a buta haj". :D
Ha nem tetszem neked, akkor mi lesz? Semmi! :) Nem leszel a feleségem és kész. :D
A tetteim, a cselekedeteim, a hozzáállásomat még minősítheted pozitívan, az meg nem a hajamon múlik. (ennek okán, segítőkésznek tartom magam, és szavahihetőnek (számíthatnak rám, ha kellek)) Ez képezi az értékemet, nem a külsőm.
Nem szokásom képet kérni, de most mégis ha úgy gondolod, érdekelne mire alapozódik a félelmed.
Hidd el, nálam őszintébb embert nem fogsz találni! :)
Megnéznélek én is, mint külső idegen szemlélő.
Az biztos h látszik rajtad kivülről hogy valami bánt, és h nem adsz eleget magadra ezek a sérelmek miatt. És így a kisugárzásod a pincében lehet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!