Ez a embereket miért zavarja? Vagy csak ennyire buták? Esetleg velem van a baj?

A lényeg az, hogy nekem van egy (mások szerint) elég "furcsa" tulajdonságom. Röviden tömören hangosan kimondom a gondolataimat. Nem annyira hangosan, hogy mindenki hallja de elég hangosan ahhoz, hogy aki egy két méteres körzetembe van és csend van akkor hallja, hogy magamban beszélek. Ehhez hozzátartozik az is, hogy ha egyszerre sok minden kavarog a fejemben akkor szükségem van arra, hogy a lényeget halljam mert különben teljesen összezavarodok. Ez a szokásom elég régóta megvan kb. olyan 6-7.-es korom óta. Eleinte nem vettem észre de egy idő után nyilvánvalóvá vált, hogy valamiért a volt osztálytársaim (meg a mostaniak) egy-pár kivételt leszámítva, kerülnek. Egy darabig zavart aztán beletörődtem, hogy ez van biztos azért mert nem vagyok egy hű de aktív személyiség. Viszont múlt héten barátnőm (akivel ovodás korunk óta ismerjük egymást) mesélte nekem, hogy nyolcadikos korunk óta egyre többen kérdezték meg tőle, hogy én skizofrén vagyok-e? Mint kiderült azért, mert néha hangosan kimondom a gondolataimat és válaszolok is rá. Mint egy gondolatmenet. Mert az is. Persze én jót röhögtem rajta meg barátnőm is mert na szerintünk a hangosan gondolkodásnak és a skizofréniának semmi köze egymáshoz.

De most őszintén, az embereket ennyire zavarja, hogy valaki szereti hallani a saját gondolatait ha teljes káosz van a fejében? Miért dobálóznak azonnal egy elég komoly betegséggel, ha nem tudják, hogy mi is az pontosan?

17/L