Aki jelenleg munkanélküli, az hogyan tölti a napjait?

En nem vagyok munkanelkuli de szezonalisan dolgozom igy sok a szabadidom.

Mivel engem is lassan felorolt a semmit teves igy ezeket csinaltam, csinalom: olvasok (minel tobbet szeretnek, oszinten szolva nem birom az unintelligens embereket igy magam sem szeretnek az maradni:D), sportolok (itt nincs kifogas hogy nincs idom - ha nincs penz, futas stb).

A szakmai palyamat elo egyengetem, fejlesztem, kovetem az aktualis trendeket, stb hogy kepben legyek. intenziv nyelvtanfolyam. 2 legy egycsapasra. Duplan hasznos. Sokat gondolkodom a fejlodesen, onmagamon, mitol valhatnek jobb ember. (Es itt mar nem csak a penz a mervado... sőt.)

Ilyenek :)

- felkelek fél nyolc felé, felkeltem a páromat

- reggeli, pakolás

- bolt, délelőtt írom az útiblogot, vagy angolt tanulok, állásokat böngészek

- ebéd, aztán délután főzök

- most már gazolok, virágot ültetek, meleg idején locsolom a kertet

- néha bejön egy-egy alkalmi gyerek vagy cicavigyázás, akkor megyek oda

Alapból semmittevés nincs, mindig találok valamit, amit csinálhatok.

Én közös megegyezéssel háztartásbeli vagyok - felkészültem, jöhetnek a kövek! :D

Általában reggel kelek a férjemmel, együtt reggelizünk, eltrécselünk, rendszerint rájön, hogy megint késésben van miattam, így amíg ő fel-alá rohangál a lakásban, én összekészítem az ebédjét. Férjem el.

Megvárom, míg "lemegy a kaja", addig kicsit olvasgatok vagy gépezek, majd attól függően, mennyit pepecseltem, vagy futok/erősítek, vagy jógázok - utóbbit teljesen üres gyomorral érdemes.

Utána gyors tízórai, majd rendbe szedem a lakást, intézem az ügyeimet, hobbizgatok, sétálgatok, zenét hallgatok, barátnőzöm, egyszóval elfoglalom magam. Valamikor bekapok még pár falatot, mindig tanulgatok valamit, majd összerakom a vacsit, hogy mire a férjem megjön, pont kész legyen.

Közösen vacsizunk, heti kétszer edzésre is rohanok utána (a csapatsportok állati jól esnek az embernek ilyenkor), amúgy általában kettesben töltjük az estét. Ha valami dolga van, vagy magában lenne kicsit, mindig találok valamit, amivel foglalatoskodjak, neki is jár egy kis nyugi, ha nekem egyszer már itt az egész nap.

Én betegség miatt kényszerültem ebbe a szerepbe, sokáig nem tudtam mit kezdeni magammal, rohadt depressziós voltam és mindig vágytam vissza dolgozni, de aztán megláttam a lehetőséget benne: több időnk van egymásra a férjemmel, és neki is sokkal jobb jókedvű asszonyra, friss, meleg ételre, rendre hazajönni. Annyit javult a házasságunk, mióta itthon vagyok, hogy végül ő kért meg, hogy maradjon is így.

Annyira felesleges bánkódni, attól nem lesz előbb munka, hogy ha magadba fordulsz. Használd fel ezt a lehetőséget arra, hogy azt csináld, amire általában nincs időd, hogy többet lehess a szeretteiddel és a végén még hiányozni is fog :)

Én is magam alatt vagyok. A párom miatt lettem munkanélküli, mert megkapta álmai állását és sajnos el kellett költöznünk miatta, mert messze volt a lakhelyünktől.

Reggel felkelek, a párom elmegy munkába, én átgondolom mit fogok főzni, elmegyek bevásárolni. Aztán főzök.

A délutánjaim álláskeresésből állnak, aztán kb. egy óra után odajutok, hogy elkezdek szidni mindenit, főleg a páromat, mert miatta nincs munkám. Minden nap megfordul a fejemben, hogy összepakolok és visszaköltözöm az előző városunkba, és visszamegyek a szeretett munkahelyemre dolgozni. Nagyon nehezen viselem egyébként, az első hetekben öngyilkos is akartam lenni. Aztán sírok. Mikor befejeztem a sírást, akkor ismét elkezdek munkahely után kutatni. Utána végső elkeseredésemben kimegyek kertészkedni vagy edzeni.

17 óra felé jön a párom. Adok neki enni, utána beszélgetünk, én sírok neki, hogy én még mindig nem dolgozok. Aztán végre jön az este és akkor kicsit megnyugszom.

Tehát a napom :

40% álláskeresés

60 % önsajnálat