Érezted már mások irántad érzett (minden ok nélküli) gyűlöletét magadon?

Nagyon jó a kérdés igen! Eddig azt hittem csak én.

Igen, kb 10 éves lehettem, átküldtek a szomszéd osztályba krétáért, a főkolompos odajött megalázni, hogy mit keresek én ott, csak néztem körbe és ok nélküli gyűlöletet láttam sokak szemében.

Nem ritkán olyanokat néznek le az emberek, akik valójában sokkal értékesebbek náluk, csak mert ők nem akarnak megfelelni minden áron a társadalomnak, és nincsenek "menő" dolgaik, esetleg még önálló véleményük is van. Nem azt mondom, hogy lázadni kell, vagy gyűlölködni, csak azt kellene elsősorban szem előtt tartani, ami az embernek saját magáért, esetleg a szeretteiért fontos. Azok szoktak annyira lenézni másokat, akik a felszínt veszik figyelembe, ők maguk is meg akarnak felelni mindenkinek. Inkább önmaguknak is hazudnak, elrejtik azt, amilyenek valójában, hogy jobban befogadják őket azok, akik csak egy külvilág számára kialakított képet látnak belőlük, és azzal szimpatizálnak. Ha megtudnák legbelül milyen az illető, senki sem maradna mellette. Én ebből nem kérek, inkább maradok különc, aki utál annak egészségére. :D Beérem néhány olyan baráttal, akik valóban ismernek, és önmagamért bírnak, nem azért, mert a plázában mindenki irigykedik. :)

Igen. Nem is egyszer. És tényleg ok nélkül, mivel párszor ki is fejtették az "okát" (első blikkre nem voltam szimpi). Nem vagyok külsőleg taszító. Biztos mert keveset mosolygok.

nem voltam szimpi---> ők így fejezték ki magukat, mintha valami könnyed dolog lenne, de közben úgy bántak velem, mint egy utolsó szarral és akkor ez borzasztó volt

Kezdeti munkahelyen betanuló voltam és mikor bénáztam vagy valami nem ment akkor éreztették velem a munkatársak hogy nem itt a helyed és jó lenne minél hamarabb elmenni.