Gyerekkorom óta van egy cumi mániám, mert anyukám amikor 2 éves voltam erőszakosan kidobta az összes cumimat és ez durván megmaradt. Mit tegyek? Próbáljam elnyomni, vagy fogadjam el? Semmi perverzkedés vagy fétis nincs emögött! 19f

Szóval, tudom hogy vannak akik erre vagy ezzel kapcsolatos dolgokra szexuálisan felizgúlnak, de nekem ehhez semmi közöm. nem hordok gumibugyit, latexet és undorodom a pisa kakától... egyszerűen, gyerekkorom óta, van ez a mániám. Nagyon szerettem volna cumit mindig, emlékszem hogy 8 évesen a közértben mindig elosontam a cumik mellett hogy egy pillantást vethessek rájuk, és nagyon tetszettek, de nem mertem sosem venni, mert attól is féltem hogy valaki meglátja hogy nézem őket és tudja miért. Aztán 10 éves koromban vettem, és anyukám megtalálta és teljesen kiakadt. Nagyon megvert, utána 2-3 évig nem csináltam de nem bírtam és azóta mindig van cumim. 2 éve lassan ( 20 leszek nemsokára) diagnosztizáltak nálam asperger szindrómát. Tudtam mindig hogy valami nincs rendben, és kivizsgáltattam magam. Nem élek otthon 16 éves korom óta, a sok verést amit anyámtól kaptam, nem bírtam. apám is amiatt ment el, ki tudja hova, mert anyu rendszeresen felpofozta. emlékszem 5 éves lehettem, mert még óvodás voltam, amikor felkötötte az ágyát a kocsi csomagtartójára, amikor anyu nem volt otthon és elment, otthagyott engem. mit tegyek? Ez a kérdés. Próbáljam elnyomni, vagy jobb ha elfogadom? A barátnőm akivel albérletben vagyunk ( csak mint bérlő társ) teljesen elfogadja és szerinte még aranyos is, de én úgy érzem nagyon rossz amit teszek valamiért. dolgozom és levelezőn csinálom a fősulit, reálszakon vagyok és elég jól megy. Barátnőm estis.

19(majdnem 20) f / aspergeres autista