Ti szeretitek ha sajnálnak titeket?

Egyáltalán nincs itt ellentmondás.

Én mindig is önálló voltam, erős akarattal, fafejjel. Nő létemre ritkán mutatom ki a gyengeségeimet, igyekszem mindent egyedül megoldani és senkitől soha nem kérek segítséget. Utálom ha sajnálnak, mert ez azt jelenti, hogy valahol hibáztam, gyengének mutatkoztam, pedig nem ez a célom. Ettől még nem megalázó, azt jelenti, hogy a másik valamennyire törődik velem.

Emellett viszont rohadt empatikus ember vagyok és bár pátyolgatni szintén nem tudok, sajnálni igen. Együtt érezni is. Nem kicsit. Akkor, ha valaki elesett, gyenge, vagy annyira szar dolog történt vele ami tudom, hogy engem is megrázna. Ekkor miért is ne sajnálhatnám, sőt, a valószínűsége is kicsi, hogy őt ez úgy idegesíti, mint engem, mert nem mindenkit neveltek úgy, hogy görcsösen terminátornak akarjon mutatkozni.

Az irigységet én sem értem, mert belőlem valahogy kimaradt a gyártósoron, de ez nem jelenti azt, hogy másnak ne lehetne rá oka, vagy ne fájna neki, vagy tudom is én... Nem látok a fejükbe. Ne magadból indulj ki, ritka két egyforma ember. emellett az érzéketlenség semmilyen szinten nem pozitív állapot.

Érdekes dolog ez, jobban belegondolva, ha valaki nem mutatja magát tökösnek a nap 24 órájában, hanem néha valamilyen formában sajnálhatónak, szerethetőnek, így fog szerezni maga mellé barátokat.

Persze ilyenkor betalálják a szupererős, kőkemény akárkik is, na én meg az ilyen emberek barátságából nem szoktam kérni.

Emögött mindig valamilyen probléma van, ha valaki nem képes a gyenge énjét felmutatni. Pláne nő létére.

Ne keverj össze a kérdezővel :D

A problémám ahogy említettem: így lettem nevelve. Emellett rohadt maximalista vagyok magammal szemben, hajtom magam, mint az állat minden tekintetben. Ha valami nem jön össze, azt személyes kudarcnak élem meg és akkor nem segít, ha valaki még meg is sajnálgat. Mivel pedig kedves édesanyámtól sosem kaptam ilyen irányú figyelmességet, csak zavarba hoz, ha valaki pátyolgat, mert nem tudok mit kezdeni vele.

Ami vicc, hogy viszont kifejezetten ki tudom mutatni a szeretetem és ahogy említettem, iszonyatosan empatikus és megértő is vagyok. Sokan próbáltak már kihasználni emiatt :) Képes vagyok másokkal együtt sírni, a saját magam bajain viszont nem és nem szeretem, ha más teszi helyettem. Nem veszek fel álarcot, látszik ha nyűgös vagyok, de ilyenkor csak felvidításra van szükségem, vagy hasznos tanácsra. Én nem várom, nem is akarom, nincs is problémám vele, ha nem tutujgatnak, amikor valami gáz van. Ott szoktak lenni és ezt értékelem is, de mint pozitív megerősítést, és nem buksisimit. Hogy szerethető vagyok-e vagy sem, nem tudom, nem is érdekel. Ezen nem tudok változtatni és nem is akarok. Senkinek nem kötelező elviselnie én pedig nem bánom a szabadidőt, van mit csinálnom :D

Kérdező, veled viszont komoly problémák vannak. Már úgy hozzáállás terén is. Ne várj másoktól olyat, amit te sem adsz meg nekik. Ha pedig úgy viselkedsz, mint akinek nem kell segítség, akkor ne is várj. Más az, ha valaki erős és fegyelmezett marad bizonyos helyzetekben és más a "konok, és szigorú arc". Az egyik tiszteletreméltó, a másik pedig taszító. Ha pedig ellöksz mindenkit, jogosan kerülnek el. Itt veled van a baj, ahogy látszik is a kérdésedből, hiszen ha nem várnád el valamilyen szinten a törődést akkor most nem kántálnál itt. Elvárod, de te nem adsz, hiszen ők sem adnak, lehet nem picsogsz mint a fürdősk, de a hisztiparádé az megy. Önzően viselkedsz és bizony egoistán, csak épp nem a szó pozitív értelmében (mert én inkább abban szoktam használni).

Én azt utálom ha valaki tulzásba viszi.

Nyilván jól esik ha valaki együttérez velem mert én is emberböl vagyok.

De mindent csak mértékkel.

Utálom ha nagyon lesajnálnak.

Egyébként azok akik a legkemenyebbnek próbálnak állandóan látszani azok a leggyengébb karakterek.

Ezt tudják is magukról pont ezért tesznek meg mindent hogy ne látszódjod.

Az olyen hude tökös palik\ nök szoktak a legnagyobbakat sirni amikor megtörnek.

" Aki nem hajlik az törik."

sokan azt hiszik, hogy sajnálatra van szükségük, de közben csak figyelemre vágynak

én nem szeretem ha sajnálnak, nem is kell!