Ti voltatok már annyira depressziósak hogy szinte egész nap sírtatok?

"#11 a nagyapád csendesocean felhangosito palesze miatt voltal padlon?"

Nagyon vicces vagy.

Már lassan 10 éve annak, hogy megtörtént.

Elvesztettem az állásomat és vele együtt a cég által biztositott albérletemet(nem ők fizették, csak biztositották).

Magyarul az utcára kerültem. Ez elég padló?

Új albérletre esélyem nem volt egyhamar, a kaukció miatt.

Maradt a hajléktalanszálló, ahol legalább tisztálkodni és néhány órát aludni tudtam.

Találtam új munkahelyet, de amint kollégák megtudták, hogy hol lakok, elkezdtek fúrni. A 2 müszak is kemény volt.

Egy szép karácsonyi estén az orrom előtt tették ki a "sajnáljuk, de ma éjszakára megtelt" táblát.

Na itt lett elegem az egészből. Kijöttem külföldre. Azóta élem a jó világomat.

De sose volt olyan, hogy sajnáltattam volna magam. Nem azon gondolkoztam meg bőgtem, hogy jajj most mi lesz, nincs kedvem élni. Nem az alkoholhoz rohantam segitségért. Azon gondolkoztam mindig, hogy lehet kitörni ebből.