Aki egyedül van, az mióta? Kb. mennyi idő uán kezdted azt érezni, hogy mostmár nem bírod tovább? Mikor jött az, hogy már egész jól megvagy egyedül?

Szia. 46F vagyok.

15 éves kapcsolatból hagyott el a párom 5 éve.

Pár hónap depi után összekaptam magam.

Fél évre rá kezdegettem csajozgatni. Sajnos lehúzók, játszmázók jötten, néha meg hetekig hónapokig senki.

Egy ideig mart, hogy nem kellek senkinek, nem szeret senki, csak gyökereket vonzok be stb. (Vagy csúnyácskákat) aztán egy olyan jó éve érzem azt, hogy nem magányos vagyok, hanem önálló. Nem elhagyatott vagyok, hanem önmagában is egész. Ehhez kellett tudatosság, önfejlesztés, meditálás, zen, tanítás stb, de utoljára 2 éve szexeltem, utoljára fél éve volt randim (elhajtottam mert kötekedett) és ma már nem hiányzik.

Illetve kicsit de, de nem emészt a bánat. Elvagyok.

Hat éve vagyok egyedül, ezen időszak alatt egyszer volt egy három hónapos ismerkedésem. Három éve semmi, vagyis évente egy randit beleértve, mert egynél nem jutottam tovább egyik férfivel sem. Ha nem érzem, hogy egy irányban gondolkodunk a számomra fontos kérdésekben, akkor nem látom értelmét a további találkozóknak.

Az egyedüllétet én mindig is élveztem, mármint gyerekkorom óta, tehát az x évvel ezelőtti szakítás csak azért volt rossz, mert sokáig fájtak a lelki sebek. Most is szeretek egyedül lenni, de az utóbbi évben valamiért felerősödött bennem a társ utáni vágy, ami olykor igen letaglóz, aztán alábbhagy, vagyis hullámvölgyeket járok be ezzel kapcsolatban, de még mindig azt mondom, hogy jobb egyedül, mint egy olyan emberrel, akit nem tud szeretni a lelkem, tehát bírom tovább. Csak azért, hogy kikerüljem a magányos időszakokat, azért nem keresek társat, meg amúgy sem keresek. Majd megtalál, ha úgy kell lennie.

3X/N

29 éves vagyok, gyakorlatilag 5-6 éve volt utoljára barátnőm. Egy ideig még próbálkoztam ismerkedni de egyszerűen nem jött össze semmi.

Azóta meg az elmúlt 3-4 évben konkrétan meg sem próbáltam. Időnként felnézek pár napra, hétre társkeresőkre, majd csalódottan törlöm magam. Egyszerűen nem rám vágynak a nők. Nem vagyok se érdekes, se férfias,se magabiztos, se jóképű, se izmos, se pénzem, se egzisztenciám. Élőben végképp nem megy az ismerkedés. Nem csak nőkkel, alapvetően az emberekkel nem tudok kapcsolatot teremteni.

Igazából az évek alatt megszoktam, és sok esetben kifejezetten egyedül érzem jól magam. Például szeretek egyedül eljárni túrázni, kirándulni, kerékpározni. Vagy akár rendezvényekre is szívesen elmegyek egyedül. Kicsit furán érzem magam, de úgy vagyok, hogy az élmény akkor is élmény és nem fogok csak azért otthon ülni mert nincs senkim.

Én 23 éves vagyok és egész életemben egyedül voltam. Sosem szeretett egy lány sem még.

Úgy kb 19 éves korom körül alakult ki az igény bennem párkapcsolatra. Sokat próbálkoztam az évek alatt, de teljesen sikertelenül.

Három év mondhatni pokol volt. Most kezdem megszokni és teljesen abbahagytam az ismerkedést is (kb fél éve).

Vágyom még mindig a szeretetre, de el kell tudni fogadni, hogy ez nem adadhat meg mindenki számára.

Szerintem bízok. Abban hogy csak lesz olyan majd egyszer, akivel szeretni fogjuk egymást.

De legrosszabb esetre felkészülve teszem mindezt. Tehát a fejemben a halálomig tartó magánnyal számolok, hogy így kell megállnom a helyem, ha van is ilyen a világban. Nagyon nehéz, de szerintem én minden tőlem telhetőt megteszek. A többi a sors kezén van.

Egyedül: 8 hónapja meg egy kicsi. Fél évig borzasztó rossz volt, azóta ilyen ürességet érzek. Jó lenne megint ismerkedni, nem vagyok kapcsolatfüggő, de azért már szeretnék rálelni a foltomra. :) Elvagyok egyedül, de megosztanám újra a mindennapjaimat olyan nővel akivel viszont szeretjük egymást. :)

Sajnos van(nak) fizikai/anyagi/lelki hendikepem így nagyon nehéz jó szájízzel belevágni a dolgokba, igen én is a csalódásoktól tartok a legjobban.

39F

Normális barátom még sosem volt, de 3 éve randizgattam egy fiúval...Azóta nem volt senkim. Próbáltam ismerkedni, de nem igazán jön össze. Minden nap azt érzem, hogy nem bírom tovább, egyrészt mert szeretném, ha valaki szeretne, másrészt rossz látni, hogy az osztálytársaim összeköltöznek a barátjukkal/barátnőjükkel, az egyiküknek pár hónapja meg is kérte a barátja a kezét, én meg itt vagyok 20 évesen és depizek, mert még 14 éves kislányok is tapasztaltabbak nálam :"D

20L