Az normális, ha egy 13 éves lánynak képzeletbeli barátja van?

#11 pacsi :D Mindjárt 18 vagyok, és évek óta van egy képzeletbeli fiúm. Sőt, egy egész álomvilág, amiben szinte sehol nem biztonságos és nem tudhatod, kiben bízhatsz. Csak "ő" a biztos, akivel gyakran eltársalgok magamban, hallja a gondolataim.

Ui: akkora defektem azért nincs, tisztában vagyok a valósággal, és hogy őt csak én találtam ki :D Szerintem normális.

Amíg el tudod választani a fizikai világ jelenségeit a képzeleted jelenségeidtől , addig nem kóros, sőt, kifejezetten kreatív, remek önterápia! A művészi alkotással analóg, amit teszel. Sőt, kisgyermekkorban mindenki tesz ilyen, főleg iskolás kora előtt, és gyakran kompenzációként tesz így (ösztönösen) a kisgyermek. Gyermeki játékról van szó, az meg felnőttként is egészséges, amikor helye, ideje van. :) És egyúttal a kisgyermek gyakorta (ösztönösen) lelki önterápiából tesz így, ez egyfajta magas fokú absztrakció és a problémamegoldást is kiegészítheti kreatív módon. :)

Gondolj bele, a műalkotás is hasonló jelenség, pl az irodalmi művek készítéséhez, filmforgatókönyv íráshoz is kell ilyenfajta megélés és képzelőerő! De feltalálók közül is sokan vallják, hogy az ilyenfajta kreatív képzelet döntő jelentőségű a találmányok létrejöttében!

De ha kicsit elmarháskodhatom a dolgot, akkor:

"Emberek, csak odaképzel valakit! Ez nem jelenti azt, hogy mások előtt felfedi a képzeletbeli lény kilétét! :D"

Most már igazán felvállalhatnál engem, kedves kérdező! xD Cserébe viszlek a hátamon tesin, csak nehogy lebukj, amikor lebegni látnak téged. ;)

Van erre egy szakállas vicc is. A diliházban a bolond húz maga után madzagon egy cipősdobozt. Épp arra jár a doki:

- Á, hogy vagyunk hogy vagyunk? :) Hm, csak nem a kiskutyáját sétáltatja? :)

- Ugyan, doki, nem látja, hogy ez csak egy cipősdoboz?? Mégis mit képzel?? - így a beteg.

Kisvártatva, amint az orvosnak már hűlt helye, hátravigyorog a páciens a dobozra:

- Hehehe, drága kiskutyám, jóóól becsaptuk a doktorbácsit. :)

Félre ne érts, teljesen rendben van, amit teszel, kedves kérdező. :) Humorérzéked meg biztosan van. ;)

Valamint egy idézetet is mutatok neked, a Végtelen történet 2. c. filmből:

" - Én, kérem, mérnökember vagyok, nem szoktam képzelődni! Csak azt látom, ami ott is van!

- Hm... érdekes felfogás... :)

- Tudja, hova tűnhetett??

- A magyarázatokat ne kívül keresse! Hanem belül... "

Nos, ez is mutatja, kérdező, hogy jó úton jársz. :)

Bennem kiskorom óta él egy álomvilág.

Na meg mindig úgy beszéltem magamhoz mintha máshoz beszélnék, ha érted, hogy értem?

És ez nem betegség meg semmi hanem csak az ilyen ember annyira magányos, hogy így segít magán..