Rossz vagyok, ha nincs bennem vágy az anyaság után?

Én vágyom gyerekre, de valahogy nem most.

Mindenhol azt sulykolják a fejünkbe, hogy nekünk nőknek az életünk értelme kell hogy legyen a gyermekáldás. Hát nekem nem az, sőt... rettegek tőle.

28 vagyok és még mindig úgy érzem, hogy kéne kényelmes 3-4 év, hogy megérjek a feladatra.

Eddig lehetőségünk sem lett volna rá, most pedig hogy lassan lenne, már azon gondolkodunk mennyi mindent csinálnánk még kettesben, még a gyerekek érkezése előtt.

Állandó vívódás ez szerintem a legtöbb nőnek. 26 évet elvett az életemből az iskola, a tanulás, aztán kettőt a munka és így is szerencsésnek mondhatom magunkat, hogy lakáshoz jutottunk, még ha hitelre is ilyen idős korunkra. Még élnünk kellene, tapasztalni, nem fér bele az életünkbe a boldog babázás, ugyanakkor ott motoszkál, hogy mikor leszek anya? 40 évesen?

Ezért nem vagy rossz ember!

Én 38 éves nő vagyok, soha nem vágytam gyerekre, nincs igényem rá.

Szeretünk kényelmesen élni a párommal, el sem tudnám képzelni, hogy egy gyerek alakítsa a dolgainkat a sírásával, hisztijével, stb.

Az viszont nem vezet jóra, ha egy kapcsolatban egyik fél szeretne gyereket, a másik meg nem, ezért jól gondold meg a párválasztást.

10-es, ne mondjá l már hülyeségeket.

Ja, megszüli, aztán "szereti". Igen, és hány olyan kamasz jön hozzám, akit utál az anyja, tehernek tart. Aztán ahogyan beszélgetünk vele meg anyukával is (külön-külön) kiderül, hogy ő nem akart soha gyereket, vállalta a párja-exe miatt, de a háta közepére nem kívánja a "csemetét", meg a neveléssel járó nyűgöt.

Ami feszkt okoz, amit aztán a gyereken vezet le.

No ez az.

Szóval ott tartunk ma, hogy aki eléggé tudatos arra, hogy fel képes mérni, ismerni a saját, illetve a párjával együttesen kialakított gyermek-nélküliség teóriáját, tehát ily módon máris képes lenne mentálisan a gyermeknevelésre, az nem teszi.

Akik meg vagy parancsra, vagy Isteni sugallatra, vagy butaságból, de minden érzelmi-értelmi megfontolás nélkül csak úgy ontják a gyerekeket, majdnem hogy képtelenek azokat fel is nevelni. Ha így van, akkor az utca neveli őket, mint már tapasztalhattuk.

Két dolog van:

1.) A személyes önzőség, amelyet az EGO sugall: Az 'ÉN', csak az én a fontos! Hogy jól érezzem magam, hogy ne szűkölködjek az anyagi javakban, hiszen úgyis kevés van..., jó nekem így is..., mennyire fárasztóak a nyafogó, síró, hisztis gyerekek... stb. Ja bizony, a kicsik azok tudnak lenni! De, ha Anyád-Apád "okos megfontolások" következtében hasonlóképpen gondolkodtak volna, most Te NEM is LÉTEZNÉL!

2.) A kötelesség tudat, amelyet a 'közösség' és/vagy a vallás sugall: "Szaporodjatok, sokasodjatok, mert..."

Mindkét esetben közös: a szélsőség, a MÉRTÉK-telenség!

Pedig Mindenki tudhatná, a legfontosabb az ember életében a MÉRTÉK! Mindenből.

Még a levegőben lévő oxigén is képes megölni, ha túl sok, avagy túl kevés az aránya. Szóval mindennek meg van a 'tól-ig' aránya, ami nem más, mint a mérték.

Üzenem annak, aki nem hiszi magáról, hogy jó szülő lehetne (ezért nem vállal gyermeket):

Több önbizalomra (hitre) volna szükséged... és hát meg kellene tapasztalni, milyen is az, amitől olyannyira félsz.

Tudvalevő: 'A puding próbája az evés!' Honnan is tudhatnád azt hitelesen eldönteni, hogy valami NEM MEGY, amíg ki nem próbálod? Pl. szülőnek lenni?

Persze, Mindenki azt mondja: "Hááát, láttam szüleimet...", vagy "Áááá, ismerem magam" Dehogy ismered!

Akit és amit Te ismerhetsz, ismersz, az a JELENLEGI ÖNMAGAD! Úgy, ahogyan épp most létezel. No, de kisgyerekkel, utóddal már teljesen más a családi felállás.

Ja... persze, sajnálod feladni a viszonylagos kényelmed. Értelek. De, ne is aggódj emiatt. Vannak és lesznek, akik nem sajnálják. Majd Ők gondoskodnak arról, h. utódaik révén ne hagyják kipusztulni az emberi fajt a Föld nevű bolygón.

Tudjátok, aki inkább terhességről, terhes-gondozásról, stb. beszél, annak legtöbbször a gyermek vállalása teher!

A Kérdezőnek: Egyáltalán nem vagy rossz ember! Az anyai ösztön, az anyaság utáni vágyat nem lehet parancsra teremteni. Az egyszer vagy megjön, vagy nem. Tudni fogod mikor, anélkül hogy észrevennéd...

Fog-e változni? Szerintem fog. De, hogy milyen irányban... hát az már rajtad múlik!

Az ERŐ legyen Veletek!