Miért érzem úgy hogy egyre távolabb kerülök mindentől?
Naszóval
18 éves fiú vagyok és hát nem találom a helyemet,illetve már megtaláltam,csak mintha kezdeném elveszíteni
már van egy kialakult baráti köröm,voltak/vannak hobbijaim,van barátnőm is már 11 hónapja
és az a helyzet,hogy már alig beszélek valakivel,az emberek akiket a barátomnak hittem szépen eltávolodnak tőlem
Nagyon szerettem a társaságot és jól is éreztem magamat de már kezdem kerülni,mert nem érzem jól magam emberek között
már nem élvezek semmit amit eddig szerettem csinálni
persze vágyom az új és érdekes dolgokra és ha találok valamit azt nagyon gyorsan megunom
semmi sem tud lekötni már lekötni
nagyon kívülállónak érzem,egyedül a barátnőmmel érzem jól magam,bár mostanában nagyon sokat balhézunk
előjött megint az inszomniám,alig alszok mostanában,csak 2-3 órákat és nagyon sokat betegeskedek
semmi motivációm sincsen,se céljaim
csak vagyok,de nem érzem hogy élnék és halálra unom magam és nagyon egyedül érzem magam,hiába vannak nagyon sokan körülöttem és mellettem
az nem igaz,hogy rosszul érzem magamat és hogy sz*rul lennék
de nem vagyok jól,érzem hogy valami nagyon nincs rendben és csak rosszabbodik
és bocsi a regényért
hát
az király,de én egyik sem szeretnék lenni
csak múljon el ami most van
Ugyanez pepitában...semmihez nem tudok hozzáfogni, nulla motivációm van úgy összességében mindenhez, úgy érzem, csak toporgok egy helyben. Ha nekilendülnék, mintha gúzsba kötnének a negatív érzéseim, és egyszerűen minden erőmet elszívja...
Megoldást még nem találtam, de teljesen átérzem, rohadt egy érzés.
Azt hiszed, hogy már mindent megtapasztaltál, ami csak a te életedben elkövetkezhet, ezért már nem akarsz tenni semmiért és várod, hogy maguktól történjenek a dolgok, mert félsz változtatni hátha valami rosszabb lesz a jelenleginél és csak úgy lebegsz a semmiben.
Jó nagy f*sszág. Az életben semmi nem állandó, mindig van változás...de csak akkor tudsz rá befolyással lenni ha teszel is érte.
Tűzz ki valami célt, amit úgy gondolsz, hogy 18 évesként lehetetlen elérned és vágj bele. De ne egyből a közepébe, hanem apránként. Én például akkoriban egy autót tűztem ki célul, egy audi a3-mat, de még jogosítványom sem volt. 7 napból 6-ot dolgoztam iskola mellett, hogy legyen pénzem jogsira és egy egész évembe telt letenni, mert sehonnan nem kaptam segítséget, csak magamra számíthattam. Szüleim anyagilag egyáltalán nem tudtak támogatni. Örültek, ha tudnak enni-inni adni. Tehát kb mindent elvállaltam amit csak tudtam, volt, hogy egyszerre 3 félét csináltam.
Nagyon örültem mikor végre meglett a jogsi, de a pont még mindig hiányzott az i-ről. Mire meglett a jogsi, még másfél évem ráment.
A barátaim ugyan szinte teljesen lecserélődtek a kolegákra, de ők lettek az új barátaim, velük jártam szórakozni meló után. Emellett egész jó jegyeim is voltak a suliban, mert az is motivált, hogy ha jó állásom lesz, még jobb kocsit tudok venni, a buszon tanultam mindig (meg szünetekben, meg evés közben...volt, hogy a kádban is).
A célod persze bármi lehet: profi bmx-es, elefánt idomár vagy programozó, de legyen valami.
Barátnő meg támogat (nem anyagilag, hanem lelkileg) és kitart melletted ha igazán szeret. Lehet kicsit kevesebbet lesztek együtt vagy ő miatta lassabban haladsz a célod felé, de a lényeg, hogy teszel valamit az álmaidért. Ha emiatt szakítotok, akkor ő nem a megfelelő nő az életben. Majd jön másik...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!