Volt olyan időszak az életedben, amikor nagyon sok köszönetet mondtál embereknek? Mesélnél róla?

Nekem volt.

Mikor otthonról költöztem el.

Akkor éppen apukám kórházban volt így nem akartam felizgarnitúra és nem is mondtam el nekis (nagyon beteg volt)

Anyukámnak elmondom és (köszönöm neki ) támogatott aztán haza utaztam . Beszéltem apával, ő is támogatott.(neki is koszonom)

És a páromnak (akihez költöztem) azóta is mindennap köszönetet mondok, ha épp csodát nem tett akkor csak azt köszönöm, hogy van nekem.

És az "égieknek" akik megmutatták kik az igazi barátaim

(Nem vagyok vallásos__ külföldre költöztem és a legtobb "barátom " nem maradt meg.

+persze hálás vagyok mindenért amink van és, hogy anyukáméknak, hogy ellátottak.

Nem sokmindenenért mondok hangos köszönetet inkább néma hálás vagyok. :)

Ha nember ilyenre gondoltál bocsi 😊

Nekem nem. A családommal mindig jó volt a kapcsolat, oda vissza megy az egymás megsegítėse. Külső emberek nėlkül volt mindig minden megoldva. Am8 olyan azt pedig egyedül megoldom.

Random dolgok vannak persze. Pl orvosi keezelės, sürgőssėgi foghúzás stb amit megköszöntem ilyesmi. Ha tudok segítek másoknak. Jó ėrzės, de ėn szinte sohasem kėrek segítsėget...