Ugye nem csak én érzek bizonyos filmek után ilyen ürességet, "bárcsak lenne ilyen a valóvilágban" érzést?
Például anno a a Harry Potter filmek után, most pedig a Ready Player One után pár napig így melaknkólikusabb voltam, nem tudom annyira értékelni a világot, mintha magasabbra kerülne ideiglenesen egy léc.
Pedig a valóvilág is ugyanúgy érdekes, csak mi ehhez szoktunk hozzá.
Úgy kipróbálnék egy pár hetet bizonyos univerzumokban :D
Annak ellenére hogy nagy videojáték rajongó vagyok, a Ready Player One után én pont azt éreztem hogy hála az égnek hogy nem ilyen a valóság.
De tudom miről beszélsz. Én nekem is a legtöbb sorozat vagy film végén rossz lelki ismerettel és kis fusztrációval kell összehasonlítanom a saját életemet a képernyőn látottakkal.
Én is a sikerekben, tudásban, fittségben és a kalandokat tekintve mindig fiktív karakterekkel hasonlítgattam magam. Természetesen sose nyer az ember fiktív karakterekkel szemben.
Höhö, én a fallout sorozattal érzek így. Kicsit vegyesek az érzéseim, mert bár létezne, de bár ne létezne.
Mondjuk nekem úgy is mindegy lenne ha nukleáris apokalipszis köszöntene be, én az első 5 percben kifinganék. :D
Igen, egyetértek, én se szeretnék a Ready Player One világában élni, de maga a VR technológia ottani fejlettségét hiányolom.
Unalmas hétköznap van, nincs mit tenni? Vice City-zzünk egy kicsit? És mi lenne, ha benne lehetnék a Vice Cityben?
Na az ütne :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!