Hány olyan ember van itt, aki huszonévesen kénytelen buszozni, de nagyon utálja?

Nem haragszom, köss bele nyugodtan.

Majdnem 23 éves vagyok, és közel 18 évesen vettem az autót. Az a pár hónap spórolás jó lesz kb. 2 évnek is, középiskolában pedig a max. óraszámom 7 volt/nap, tehát tudtam dolgozni, plusz a vasárnapi 100%-os pótlék is rendesen megdobja a fizetést.

A jelenlegi OKJ-n legtöbb esetben 6 órám van, de van hogy 3, így tudok délutánonként dolgozni.

Megsúgom, 25 éves korig lehet nappalira járni és 2 OKJ ingyenes, következtesd ki a dolgokat.

Akkor más osztályokból jövünk, nálunk egy osztálytársam sem kapott kocsit érettségire. :)

Én nemrég kezdhettem el vezetni, (28 éves vagyok 4 éve dolgozom) és a párom 18 éves wagonR-jét nyúzom. (neki 1 év alatt szépen összegyűjtöttünk egy német 5 éves autó árát)

De eddig én is buszoztam a munkahelyemre. És bizony az első három évben 60km-re dolgoztam az otthonunktól. Ami átszállásos buszjárat volt, napi 3 óra buszozással. Utáltam mint a fene!

De ezt is túl lehet élni hidd el. Úgy fogtam fel, hogy ezt most tudom megtenni míg nincs gyerek/család, és inkább buszozom egy jobb fizuért. (gyógyszerész vagyok szóval éppen találtam volna közelebb is munkát, de vidéken jobban megfizetik az embert, mert nem megy oda szívesen senki) Most már, hogy képbe került a családtervezés, plusz van tapasztalat a hátam mögött, váltottam és megengedem magamnak azt a kényelmet, hogy kocsival járok melózni.

Én mindig vittem fülhallgatót zenehallgatáshoz, olvastam könyveket tableten (természetgyógyász képzésre gyakorlatilag ott készültem fel) vagy ha nem tudtam ülni mindig voltak a telefonomon előadások hanganyagjai amikből tanulhattam.

Szóval bármennyire annak érzed ez nem olyan nagy trauma az életben. Nyilván nem a burzsuj aranyifjakhoz kell magad mérni, és az ő életszínvonalukat elvárni a szüleidtől.

Hitelbe ne menj bele, ha kiszámolod a kocsi árának másfélszeresét fizeted vissza mire végzel vele. :S

Ha az én gyerekem követelőzött volna kitettem volna az utcára.

Nézz már szét, a lakosság kb. 1/4-1/5,ének van kocsija . A többi mindenki tömegközlekedik, biciklizik vagy gyalogol.

A kocsit megvenni fenntartani megközelíti azt az összeget amibe egy gyerek nevelése kerül. Persze azt nem extrákkal gondolom

First world problems...

Én nem járok egyetemre,mivel a szüleimnek nem volt semmi pénze,így kihagytam 3 évet tétlenül,mivel munkahely nincs felénk,csak szezonmunka,ott pedig szart se kerestem. Most befejzetem egy tanfolyamot a saját pénzemből,úgy hogy eladtam a szülőházamat,amit a nagymamám rám íratott.

A barátom 80 km-re lakik tőlem,ezért minden hétvégén 5 órát utazom busszal,átszállásokkal,és egy-egy órás várakozásokkal,,hogy elmehessek hozzá,mivel nincs autója. Felénk csak annak van pénze autóra,aki örökölte.

Hozzáteszem,nem Magyarországon élek,határontúli vagyok. De akkor sem értem felétek ezt a rinyálást. Nálunk így működik a dolog. Kevés ember engedheti meg magának hogy autót hajtson,mégsem nyafog senki hogy a pesti egyetemre busszal kell bejárnia. Ez inkább privilégium.