Hány olyan ember van itt, aki huszonévesen kénytelen buszozni, de nagyon utálja?

Én budapesti vagyok, és ide is járok egyetemre. Mivel a parkolás fizetős, és parkolóhely se biztos hogy van a közelben, én is buszozok. Rendkívül idegesít amikor reggel a busz 10-20 percet késik ezért elkések óráról, amikor az iskolás gyerekek csoportosan beállnak az ajtóba, amikor télen a büdös csövesek felszállnak a buszra melegedni, amikor egymás lábát tapossuk a csúcsforgalomban, meg hogy a busz 100 méterenként megáll. De hát ez van, nincs mit tenni...

Magamban én azokra irigykedem, akik lakást kapnak a szüleiktől. De a szívem mélyén azért tudom hogy ez egyáltalán nem lehet elvárás, hogy luxuscikkeket (autó, lakás, legjobb márkájú elektromos eszközök...) követeljek a szülőktől.

Úristen ezt a szánalmas nyavalygást... Magam köpném szembe, ha elvárnám a családomtól, hogy biztosítsanak egy autót a seggem alá, mert utálok buszozni. :D

Amúgy sokszor a diákmunka jobban fizet, mint a rendes. A másik meg, hogy azt egy az egyben félreteheted... azt hiszed felnőttként könnyebb gyűjtögetni? Persze, majd félreteheted ami marad a rezsi, a kaja, meg egyéb után a kocsikádra, hogy száguldozhass.

Látom, még el vagy egy kicsit szállva. Nem baj, a valóság hamar visszaránt a földre, amint kikerülsz az életbe hisztizsák.

Azt látod, hogy egy félmilliós, vagy drágább autóban suhanok az úton, miközben Te várod a buszt.

Tudod Te egyáltalán mibe kerül egy kis Suzuki Swift is akár?!

Ne haragudj, felnőtt vagy, tudsz dönteni

Én úgy döntöttem, hogy nappali helyett levelezős leszek, mellette munka. Emiatt van autóm

Ha városban laknék akkor buszoznék vagy sétálnék, de mivel falun lakom ezért autóval járok, így 50 perc helyett 15 perc alatt érek be az iskolába. Érettségiztem már, jelenleg nappalis OKJ-t tanulok, mellette diákmunkán vagyok.

Havi 90 körül keresek vele (minimálbéres órabér), amiből simán fenn lehet tartani egy autót.

Az enyémet 5 éve vettem 600.000 forintért, a havi kiadás jelenleg kimerül a benzinpénzben. Persze évi 1x olajcsere amit magamnak csinálok 10.000,-, biztosítás ~70.000,-, súlyadó 10.000,-. Ha nincs extra javítani való akkor évente ennyiből megúszom. Láthatod hogy 1 havi éhbéres fizetésből kifizetek minden kötelezőt, a többi kiadás attól függ mennyit autózom, de általában nem több havi 30.000 forintnál.

Persze én nem rinyálok, 16 éves korom óta dolgozom nyaranta és iskola mellett, jelenleg is heti 5x 14-22-ig tolom éhbérért.

A szüleimnek is sokat köszönhetek, semmire nem kellett költenem, kaját, ruhát mindig ők fizették és a rezsibe sem kellett adnom.

Igen, sokan a seggük alá kapják a kocsit és nem kell semmit sem tenniük érte. Aki meg nem, az dolgozni kényszerül mint én is meg sok 1000 ember, és megveszi magának akár évekig tartó spórolás után.

Ha megengedik az anyagi lehetőségeitek, akkor lehet hogy jogos amit írtál, de azért akkor sem a legmegfelelőbb interpretáció. Ha így adnád elő lehet én se vennék neked autót.

Ha viszont nincs pénz autóra vagy fenntartani, akkor tudomásul kell venned. Illetve huszonévesen illik tisztában lenni a családod anyagi helyzetével.

Valahol megértelek, mert tényleg sz&@#r tömegközlekedni. Én bejárós vagyok, mert nem kaptam kollégiumot, egy albérletet pedig nem tudunk kifizetni. Kb. az osztálytársaim 70%-a kapott autót és/vagy lakást és az évfolyamon is ez a helyzet. Én pedig buszozhatok, ami fantasztikus... Nem magával a buszozással van a problémám, mert most nekem aztán tök mindegy, hogy van ott rajtam kívül még csomó ember és nem érdekel, hogy ők mit csinálnak és olyan szempontból még jó is, hogy akkor addig pihenhetek, olvashatok vagy tanulhatok (ha egyáltalán van elég hely és nincsen hangzavar, mert sokszor már annak örülök, ha levegőt tudok venni és nem üvöltenek az arcomba minden irányból) . Ugyanakkor már elegem van belőle, hogy kb. a menetrendhez van igazítva az egész életem és reggel, este rohanhatok és közben gondolkodok, hogy mégis kit tudnék ugrasztani, hogy hazavigyen, mert mi van, ha lekésem a buszt vagy a buszsofőr úgy dönt, hogy "mi a francnak várjak még? ha előbb elindulok, akkor előbb odaérek"... A buszok eleve gyakran késnek is, mert a sofőr nem tartja be a menetrendet (a múltkor pl. 10 perccel később indultunk, mert ő pizzát rendelt és azt még megvárja...) vagy esetleg van valami probléma pl. baleset vagy esetleg szélsőséges időjárás és akkor már nem érek oda időben. Gyakran előfordul az is, hogy tömve van a busz és végig állni kell, mert nincsen hely...sőt, van olyan, hogy csak egy buszt indítanak és nem fér el annyi ember, ilyenkor megáll a megállóban, majd közli a buszsofőr a felszállni akarókkal, hogy "bocs, ide már nem száll fel senki, majd enyi idő múlva jön még egy busz" és akkor szerencsétlenek ott szobrozhatnak még nem tudom meddig...szerencsére én még jó helyen szállok fel, szóval velem ilyen nem fordul elő, de sajnálom őket. Úgyhogy én is utálom...

Nagyon örülnék, ha lenne egy autóm, de nem lesz még jó darabig. A szüleimnek nincsen annyi pénze, hogy vegyenek nekem egy autót, úgyhogy őke nem is hibáztatom emiatt, mert nincs miért. Valamint én sem engedhetem meg magamnak, mert már a megvásárlásával rámenne az utolsó forintom is és akkor még nem is használtam.... Emiatt pedig inkább nem verném magam ilyen költségekbe, adósságba pedig pláne nem. Inkább úgy vagyok vele, hogy ezt még valahogyan kibírom és mindig megpróbálok kolit szerezni, hátha egyszer szerencsém lesz.

Én utálom az embereket a buszon de a kocsikat is és félek bennük. Így marad a busz, mivel jogsim sosem lesz, így kiesek abból a halmazból aki szívesen venne kocsit. Inkább sok szép nagy buszt szeretnék, amin nincs állandó heringparty.

Amúgy az én ismerőseim is kaptak autót érettségire vagy diplomaosztóra, de olyannal is dolgoztam már együtt anno diákmelón hogy a srácot eltartották meg minden és a diákfizuból csak a kocsira gyűjtött és később is csak a benzint meg az egyéb autós költségeket kellett belőle állnia. Úgy azért könnyebb mint amikor magadnak fizeted a kaját, kolit, bérletet stb. Légy türelmes, majd veszel amikor megengedheted magadnak.