Lehet úgy élni, hogy valaki lemond a saját boldogságáról, és azon lesz, hogy mindig mások boldogságát segítse elő?

Az, hogy valaki másokért él, nem jelenti, hogy lemond a saját boldogságáról! Az, hogy másokért tesz valamit, már önmagában is boldoggá teszi az embert. Most nem?

Más eset, amikor valaki magára veszi az áldozati bárány szerepét, mindent megcsinál mások helyett, utána meg csodálkozik, hogy semmi hála, és őt csak kihasználják. Ő frusztrált és keserű, és csak nyugtatja magát azzal, hogy lemond a saját boldogságáról mások javára... mert attól mások boldogabbak lesznek, ha ő szenved, nyilván...

Ez az, ami nem helyes.

Gondolj bele, kinek teszel jót azzal, ha te boldogtalan vagy?

Teréz anya boldog ember volt? Jézus boldog ember volt? Másokért éltek, de boldogan!