Mi volt az, amiről azt érzed máig, hogy életed egyik legnagyobb hibája?

En a rossz kapcsolataimbol is rengeteget tanultam. Ma nem azzal az emberrel lennek ha nem tudnam milyen NEM! akarok. :) ezek fontos tapasztalatok, senki ne dobja el, mert negativ a vége. Rossz dolgok nélkül gondolom ismeri mindenki ezt a közhelyet nem érzékelnénk mi a jó.

Persze én is tudnék mondani egy két dolgot amit másképp akartam volna, de őszintén szólva (egyetértve egy hozzászólóval) nem az lennék ma, mint aki vagyok. :) és ennek hiánya lenne a nagyobb baj.

Hogy mikor lehetőségem volt gyerekkoromban, nem mentem ki külföldre nyelvet tanulni, mára perfektül beszélném a nyelvet, így már valószínűleg végeztem volna külföldi egyetemen + a munka világával sem lenne túl sok gondom.

Egyszóval az életemben kevesebb lenne a stressz.

Remélem 10 év elteltével nem fogom azt mondani, hogy az, hogy most nem megyek vissza a férjemhez és ragaszkodom a váláshoz.

10 év után ő akart válni, neki volt könnyebb egy fiatal nőbe belemenekülni a gyermektelenség okozta boldogtalanság miatt. Most már szánja-bánja, visszacsinálná. De én nem akarok békülni. Millió darabra tört, 31 évesen a nulláról kell elölről kezdenem mindent miatta. A magányról, depresszióról nem is beszélve...

Mindennek ellenére azt gondolom, a férjem remek ember. Az egyik legjobb, akivel valaha találkoztam...

Remélem, 10 év múlva nem fogom zokogva nézegetni a boldog családjáról a képeket - én, még mindig gyermektelenül, több katasztrofális, halálra ítélt kapcsolattal a hátam mögött -, siratva, hogy milyen ostoba voltam, hogy nem fogadtam vissza, amikor még újrakezdhettük volna.

18 évesen elköltöztem apámmal a mostohaanyámhoz.

22 évesen elkezdtem hánytatni magamat.