Mi volt az, amiről azt érzed máig, hogy életed egyik legnagyobb hibája?

Az, hogy megszülettem. Onnantól kezdve csakis balszerencse ért...

Hogy nem léptem ki hamarabb a rossz párkapcsolatomból, amit csak én próbáltam rendbehozni. Éveket pocsékoltam el.

Igazából egy ilyen sem jut eszembe. Vagy nem érzek semmi olyat nagyon, hogy jobb lett volna ha így vagy úgy alakult volna, bár nem azt mondom, hogy nem lettek volna negatív dolgok, de ezek csak megerősítettek, illetve azok által olyanokat tudok, amit nem akarnék nem tudni.

Hogy arra a fos szakra mentem, de aztán azt sem fejeztem be, mert rühelltem a "közösséget" és előjött a szociális fóbiám újult erővel----> nem kezeltettem magamat. Innentől gurulás le a mélybe. Szóval lényegében az, amit az első írt, mert mindent elszúrok (ezen kívül is), meg mindenki meghal körülöttem.

Tetoválás......

Milyen tetkó?

Igent mondani mikor egy lány megkérdezte, hogy szeretnék-e vele találkozni.

Érettségi után itt maradtam szakmát tanulni a sulimban és 2 cég is megkereste a sulinkat, hogy szeretnének duális osztályokat indítani. Én csak az egyik céghez jelentkeztem, mert a másikról hallottam pár pletykát, ami miatt nem volt valami szimpatikus. Szóval a másikhoz jelentkeztem csak és ott volt egy szóbeli meghallgatás, amit elb4sztam, mert nagyon izgultam, és mivel a másikra nem jelentkeztem, bekerültem egy "sima" osztályba, ahol rajtam meg kb 4 másik emberen kívül csak ilyen "érettségin is úgy rúgdosták át csupa 2-essel" retardált emberek vannak...Ha nem hittem volna el azt a pár hülyeséget, amit a másik cégről hallottam és a másik duális képzéses osztályhoz is beadtam volna anno a jelentkezésem, most egy normális osztályba járnék, normális emberek közé és modern eszközökkel dolgozhatnék..Ja és nem utolsó sorban oda jár az egyik barátnőm is a volt osztályból, szóval már csak amiatt is jobb lett volna, ha oda megyek, legalább lenne egy valaki, akivel tudok beszélgetni.

Nem születtem valami hercegnek.