Normális, ha utálom az embereket?

Nem minden ember gonosz, de én is vagyok vele, mint te.

Én tudom mi az oka annak, hogy kiközösítettek. Nem ártottam senkinek, egyik ok inkább a rossz kommunikációs és szociális készségem. Lehet nálad is ez az egyik tényező. Amúgy meg az is igaz, hogy a legtöbb ember dominálni akar a nála gyengébben, furábbon, kell egy bűnbak minden közösségbe. Én elfogadtam, hogy totálisan balf.. vagyok, szóval inkább én is kerülök mindenkit.

" Azért szar ez az egész világ, mert ti emberek szarok vagytok. És én? Én is egy kicsit, talán én is egy kicsit."

Beatrice együttes

Az életed utálod és áltatod magad.

Változtass magadon s jó lesz minden.

Igen, normális, hogy utálod az embereket, ha tényleg azt hiszed, hogy ilyenek... De nem ilyenek.

"Én soha nem ártottam senkinek.."

Ilyen nincs. Még Jézus Krisztus is felborogatta a kereskedők asztalait, vagyis - az ő szemszögükből - "ártott nekik". Igenis megbánthatsz embereket akaratlanul is - ha viszont te úgy éled meg, hogy "soha, senkit", az azt jelenti, hogy nulla önismerettel és önkritikával rendelkezel :(

"Talán ha én is belerúgnék a másikba,lennének barátaim."

Elég kevés olyan embert ismerek, aki (szándékosan) belerúg másokba, de aki igen, annak pont nincs túl sok barátja. Fura a logikád.

"Amúgy minden csak képmutatás.Ha egy ember kedvesnek mutatja magát,az is csak érdekből van."

Én pl azokkal vagyok kedves, akiket kedvelek. Akiket kedvelek, azokat azért, mert jó, értékes, urambocsá humoros, érdekes emberek. Képtelen vagyok olyannak kedves lenni, pláne huzamosabb ideig, akihez csak vmiféle "érdek" fűz, de egyébként nem tartom jó embernek. Sőt, lehet, h hihetetlen, de az ismerőseim túlnyomó többségénél is ezt látom, tapasztalom. Az életem során egy kezemen könnyedén meg tudom számolni, hány olyan emberrel volt dolgom, aki érdekből volt kedves.

"Inkább jobb egy olyan ember aki alapból bunkó,abban legalább nem kell csalódni"

Ha "alapból nyers, de őszinte és korrekt"-re cseréled ki a "bunkó" szót, még egyet is értek. :)

Figyu, tudom én, h vannak másokat kihasználó, xar alakok, egypárral találkoztam. Oké, az embernek fáj, aztán rájön, hogy megint szerzett egy hasznos tapasztalatot, továbbmegy, és építi azokat a kapcsolatait, amelyek értékesek, amelyek boldoggá teszik. Csak akkor nem teszi ezt, ha kérődzik a régi sérelmeken, és közben nem figyel a jó, értékes, kedves emberekre, akik igenis ott vannak a környezetében.

Ugyanis nagyon valószínű, hogy TE tojsz a jó emberekre, nem ők rád. Ők ott vannak, láthatatlanul. Nyisd ki a szemed, ne csak azon járjon az eszed, hogy x vagy y milyen szemét volt.