Miért utálom az embereket?

Köszi a válaszokat. Sajnos az utcán lévő emberek szinte mindig idegesítenek, csak akkor nem, ha valamiért véletlenül nagyon jó hangulatom van, de még ezt is sikerül néha elrontaniuk. Munkahely/család ritkábban irritál, de most pl. ők váltották ki ezt belőlem.

Lehet, hogy tényleg többet kéne szocializálódnom, csak ezzel is az a baj, hogy egyszer végre ráveszem magam, és persze csak rosszabb lesz minden, azt kívánom bárcsak otthon maradtam volna. Pedig nem úgy megyek oda, hogy ez most borzalmas lesz, megpróbálom jól érzeni magamat, de valaki mindig tönkreteszi az egészet. Vagy talán csak én reagálok túl érzékenyen a dolgokra, amin sajnos hiába próbálok változtatni, nem megy. Igaz, a külvilág felé ezt nem mutatom, már megtanultam "felvenni az álarcot", de belül ettől függetlenül ugyanúgy utálok mindent.

Na mindegy, azt hiszem ezen nem nagyon lehet változtatni, de végre kiírtam magamból, talán ez segít.

Gyűlölöm az embereket! Legyen kicsi, nagy, kövér, sovány, öreg, fiatal, férfi vagy nő. Régen nagyon sokat bántottak az emberek, szóban és fizikálisan is. Dobáltak, kigáncsoltak, köpködtek, csúfoltak, kirúgták alólam úgy a széket az osztálytársaim, hogy agyrázkódást szenvedtem. Egyszerűen nem tudok rájuk nézni, egyszerre félek tőlük és utálom őket. Mit tegyek? 15/L

( Ezek az események 5.-től, 8.-ig voltak) Most gimibe járok, de amikor bemegyek az osztályba akkor felhúzok egy "álarcot", mosolygok és kedves vagyok de legbelül ezt a gyűlöletet érzem.

Bocsi a tesóm elírta 21F vagyok, a tesóm aki 15 éves és lány a saját korát és nemét írta oda.

21 F vagyok, senkit ne zavarjon meg. Már ő is irritál 😠😠😠