Ha látnál egy embert sírni, odamennél hozzá?

Hát függ a kedvemtől, meg a környéktől is. Egy sikátorba este az utcán azért nem mennék oda senkihez szerintem. Egyébként, lányhoz valószínűleg nem, de ha látnék egy velem egykorú férfit sírni, talán még oda is mennék...

#nohomo

Nem tudom megmagyarázni miért érzek így... talán magamból kiindulva, ha valaha is sírok, annak komoly oka kell, hogy legyen.

#1. vagyok.

Épp ez az, hogy nem tudom teljesen megmagyarázni, hogy miért nem... irritál, de ezt még át kell gondolnom.

Az egyik feltevésem amit írtam, hogy, magamból kiindulva, ha egy férfi sír publikusan, annak valami komoly oka kell, hogy legyen. A legendák szerint, a nőknek pedig általában nem.

Persze, ez csak magamból kiindulva, biztos vannak olyan férfiak, akik sokkal többet sírnak publikusan, mint én, és ezzel nincsen baj. :D

Az idősebbekhez és a férfiakhoz odamennék. De a fiatalabbaknak ott vannak a szülei, a nőknek meg a párjuk.

A fiatalok és a nők nehéz ügy. A jó szándék gyakran balul sül el. A legtöbben úgy gondolnák, hogy visszaél az ember a helyzetével. Rá fognák az emberre, hogy molesztálni akarja az illetőt, és a hála a harag és a megvetés lenne.

Ha látszik rajta, hogy tényleg baj van, akkor igen. Ha zakkantnak látszik, esetleg akkor nem. Egyébként oda is szoktam menni, nem csak feltételes módban.

Annak, aki kerüli a nőket: a gyerekeket ne, ha lehet.

Még kamasz voltam, amikor találkoztam egy zokogó kislánnyal az utcán, egy babakocsit tologatott. Sírt a baba is. Mindenki keresztben leszarta, hát persze, hogy odasiettem... kiderült, hogy eltévedt. A kicsire kellett vigyáznia, de az egyik barátja kivitte valami boltba vásárolni, aztán otthagyta, ő meg órák óta kóválygott szegényke. Fejből tudta az anyja számát, egyetlen hívás kellett és öt percen belül ott voltak érte, megnyugodott mindenki.

El is ásnám magam, ha csak úgy elsétálnék egy bajba került gyerek mellett.