Néha nem akarok találkozni a barátaimmal. Más is érzett már ilyet? Miért lehet ez?

Jah lusta vagy mint én. Nálam is ez van, hogy egy csomó mindenhez nincs kedvem nekikezdeni, de aztán amikor már csinálom, akkor meg élvezem. Ilyen típusúak vagyunk. Én megfogadtam, hogy nem foglalkozok azzal, hogy nincs kedvem menni, ha hívnak. Nem gondolkozok rajta, csak megyek. Aztán persze mindig örömmel konstatálom, hogy jól tettem, hogy mentem.

Mert szükséged van befelé fordulásra is, hogy egyedül elmélkedjél, a külvilág nélkül megismerd önmagad; kicsit filozofálgassál, kikapcsold a világot, és be a pihenést, a regenerálódást, elmélkedést; amikor csak a saját kis belső világoddal foglalkozol, amikor nem figyelsz oda másra, amikor próbálod meghallgatni a belső hangod szavát, amikor kicsit lelassulsz, megállsz, és kikapcsolod a pörgést, és tökre fullra teljesen nyugalmi állapotban vagy. Kell olyan is, amikor nem foglalkozol másokkal csak elvagy saját magadban, a saját világodban, és akkor van, hogy az elcsöndesedés esik jól. Amikor csak te vagy, és nem lóg bele senki más az aurádba, és nem keverednek az energiáitok. Hanem csak béke van, és nyugalom; és ez így is kellemes kikapcsolódás, lazítás lehet; vagy hogy megpróbálod megérteni a világot, a világ dolgait, hogy hogyan működik; kívülről próbálsz meg ránézni az emberi kapcsolatokra picit, vagy esetleg megpróbálod megfejteni mások érzelmeit, motivációit, cselekvéseit, hogy miért cselekedik úgy, őt vajon mi hajtja, levonod a tanulságot, és építed magad; kicsit külső ráhatások nélkül. Azt, aki te vagy. Letisztultan, nem mások által befolyásolva, amikor egymagadban vagy, és nem kell megfelelned senkinek. Csak úgy ott vagy , és klassz.