Meg vagyok rekedve az életemben. Mit tanácsolnátok?

Sziasztok! Az a helyzet, hogy csak most vettem észre, hogy elég közel állok a depresszióhoz, esetleg meg is van ez a gyönyörűség.

21 éves vagyok, a fővárosban voltam egy jó ideig, dolgoztam, és igencsak jó helyem volt ott, úgy éreztem. Nem voltak anyagi gondjaim, minden napra jutott valami munka, szórakozás, stb.

De két hónapja édesapám halálhíre fogadott. Váratlanul ért, de ezt viszonylag gyorsan túl tudtam élni. Viszont a temetés és társai igencsak elhúzódtak, én meg épp egy új munkahelyen voltam, és hát éreztem, hogy édesanyámhoz haza kell térnem, szóval költöztem.

Most egy vidéki kisvárosban vagyok, a hónap elején sikerült csak munkát találni, azt is csak ismerősnek köszönhetően.

Viszont úgy érzem, hogy amióta itt vagyok, nincs semmi kedvem semmihez. Nem megyek ki a szabadba, nem tartok rendet magam körül, olvasni sincs kedvem. Eszek-iszok, hugyozok, nézek valami idiótaságot, mostanság animéket, és dolgozom és ennyi.

Pedig annyi álmom volt... Pszichológiát szeretnék tanulni idősebb koromra, és zenével, írással foglalkozni komolyabban. De mint mondtam, könyvet ragadni sincs kedvem, gitárt felkapni se, és írni is csak ezt a kérdést sikerült.

Nem motivál semmi, és csapdába esek akárhányszor megfogadom, hogy ennek most lett vége. Ugyanolyan lesz a következő nap.