Mit tanácsolnátok egy nagyon tehetséges embernek, akinek sok felmutatnivalója és eredménye van, de semmi önbizalma nincs?

Nem tudom, hogy mennyire engedheti meg ezt az ismerősöd, de talán nem ártana, ha egy időre (talán fél év) félretenné az életét úgy ahogy van, gondokkal, felelősségvállalással, facebook ismerősükkel együtt, és utazgatna, bejárná a világot. Egy művésznek ez kifejezetten jót tesz, ráadásul ki is szakadna a gubójából úgy, hogy ez kellemes élményekkel párosul, nem pedig hatalmas felelősségvállalással. Minél többet marad elzárva az élettől, annál jobban kisiklik a lába alól a talaj, és annál nehezebb lesz visszailleszkednie a társadalomba, szóval mindenek előtt tényleg ezen kéne változtatni. Ha meg nem engedheti meg magának a világjárást, akkor már az is lenne valami, ha rendszeresen eljárna helyekre, találkozna új emberekkel, még akkor is, ha ehhez nagyon nincs kedve.

És az alkotáshoz meg a net segítségével visszatérhetne; vannak olyan oldalak, ahol amatőr művészek osztják meg az alkotásaikat, és ilyen helyeken általában mindenki dicsér mindenkit, ami jó ego növelés lenne neki.

Szóval ja, max annyit tehetsz érte, hogy megpróbálod egy kicsit kilökdösni a világ felé, de végül a saját problémáival neki kell szembe néznie.

Hát ha engem kérdezel, én azt tanácsolom, hogy menjen el egy pszichiáterhez is, mert a pszichológusok 3/4-e csapnivaló okostojás, a pszichiáter viszont tanult orvos. Nem kell gyógyszerekkel tömnie magát, csak menjel el, a doki mit mond.

Tapasztalatból írok sajnos, a magas intelligencia és a jó művészi érzék általában akkor párosul ilyen jól, ha a delikvensnek mentális betegsége van, a leggyakoribb ilyen a bipoláris zavar. Nézz utána, hány művész szenved/szenvedett tőle. Nekem is az van, és amit leírtál, rám is igaz: több művészi ágban jeleskedem - állítólag -, de mostanra leálltam szinte mindennel, mert semmi nem inspirál, nincs önbizalmam. Több nyelvet beszélek, de nem merek megszólalni. Én is túl szigorú vagyok magammal szemben, képtelen vagyok örülni a sikereimnek, megtalálom bennük a legkisebb hibát is. Nem járok el itthonról, nem is tudok, agórafóbiám van. Neki is lehet talán egy minimális.

Bipoláris zavar.

Remélhetőleg neki nincs ilyen baja, lehet simán csak kiégett, hacsak nem nyugdíjaskorú, igencsak hajszolnia kellett magát ahhoz, hogy ennyi mindent elérjen... de mindenképpen javasolt egy komoly orvost meglátogatni, ha az is azt mondja, hogy csak önbizalomhiány, akkor aktívan megpihenni kicsit. Feleslegesen rontja el olyasmi miatt az életét, amin valamennyire lehet javítani.

Alapból nem értem, hogy ilyen renoméval rendelkező ember hogy gondolhatja magáról azt, hogy kudarcos és lúzer?

Biztos hogy nem sok ilyen futkos a világban, ennyi mindennel olyan sok lehetősége van!

Szerintem beszélgessetek, sokat-sokat, ne is annyira bíztasd, lehet, hogy idegesíti és ellenkező hatást vált ki, arra gondolok, hogy mivel mindenki azt tolja neki, hogy hű milyen tehetséges, ezért méginkább nem enged magának hibázást, közben belevonódik abba, hogy alig mer már mozdulni, nehogy hibázzon.

A hülye barmokat ki kell osztani, mindegy kiről van szó. A volt tanárom akiről 11 évig azt gondoltam, hogy támogat és rendes, kibbaszottt velem, addig jó voltam neki, amíg ingyenfordító kellett, most, hogy nekem kellett segítség, pofátlanul lekoptatott, úgyhogy megköszöntem a segítségét, és kellemes csalásokat kívántam neki. XDXDXDXDXD

A prosztója, azt hitte még mindig a kis csicska tanítvány vagyok az egyetemi padsorban.

Nem hiszem, hogy borderline lenne, ahogy az előzőírta, mert azok szélsőségesek, ahogy leírod, nekem inkább az jön át, hogy konstans be van fordulva, innen kellene kihúzni bulival, partyval, táncolni vinni.