Miért tanácsolják a bántalmazott nőknek, hogy menjenek inkább az utcára?

Sajnos ez egy szörnyű dolog, én is átéltem, de sokszor az embernek egyszerűen nincs hová mennie. Az utcára értelemszerűen nőként öngyilkosság, családja meg nem mindenkinek van.

Velem is sajnos megtörtént ez. Otthonról elmenekültem, mert apám nagyon durván bántott (konkrétan gyilkossággal fenyegetőzött). Utána egy exemtől megintcsak léptem, mert ő meg öngyilkosságra próbált rábeszélni, amikor épp depressziós voltam és súlyosan magam alatt. Annyi volt a szerencsém, hogy akkor dolgoztam, és szerettek a munkahelyemen, többen is felánlották a kollégák közül, hogy alhatok ott, segítenek lakást szerezni és hasonlók.

A mostani kapcsolatomban sem rózsaszín minden, a párom néha elviselhetetlenül tud viselkedni, egyszer fel is pofozott. De mivel most nekifogtam az egyetemnek (munka mellett, már felnőttként), nem ugrálhatok össze-vissza, mert ha nem csinálom meg az iskolát, akkor hajléktalan leszek, mivel nem lesz egy használható szakmám.

Dolgozom, de nem keresek annyit, hogy a bérletet, a lakbért, a kaját a könyveket, mindent állni tudjak belőle, illetve az egészségemmel kapcsolatos kiadásokat, megtakarítást csinálni, ha beüt valami, az órarendem mellett meg nem fér bele még több munka, mint most. Mindent fizetek így is, nem a párom tart el, de anélkül, hogy ő is beszáll a közös költségeimbe, nem menne.

Mégis minden ismerősöm, család, barátnő, más (akik soha nem voltak ilyen helyzetben) fárasztanak, hogy igenis menjek az utcára, még ott is jobb, mint egy olyan pár mellett, aki néha felemeli a hangját, meg egyszer meg mert ütni.

Ha lenne hová mennem, mennék. Amint tudok, megyek is.

De hajléktalan biztos nem leszek, mert abból nem lehet felállni.

Nincs gyerekem (nem is szeretnék), csak magamért vagyok felelős.

Tudom, hogy az én hibám, hogy kétszer is rosszul választottam, mivel így nőttem fel, és nyilván tudat alatt máig azt hiszem, hogy ez a normális.

Nem akarok több kapcsolatot, csak nem szeretném magam kitenni a lelki gondok mellé még a nyomornak és az éhezésnek is, mert akkor biztosan sosem diplomázok le.

Akik szerint jobb az utcán is, mint egy hirtelenharagú partner mellett, melyikben volt már részük?