Volt valakinek halálközeli élménye?

Egyszer annyit ittam, hogy kvázi szívrohamot kaphattam, vagy nem is tudom.

Arra emlékszem, hogy haverom rángatott hazafelé az utcán és annyira szúrt meg görcsölt a mellkasom, hogy konkrétan azt hittem meghalok. Még szerencse hogy segg részeg voltam, így nem is emlékeztem szinte rá. Sem előtte, sem utána nem ittam igazán részegre magam.

Volt egy pár, - bár, kinek, mi az, ami "halálközeli"!?

Kétszer találkoztam vaddisznóval, - abból az egyik nagyjából 10 méterre pattant fel a bokor tövéből, mögötte a teljecs családjával. Ciki vagy nem, igen berezeltem férfi létemre is!

Máskor az agyonképzett kollégám megnézte a gépkarabély töltetlenségét: 1,5 méterre szállt el mellettem a tölténymag... - Beszarni nem volt időm, annál is inkább, mert a hátam mögül történt a fegyver elsütése!

Egy másik, - fegyvermániás barom - egy az egyben rám fogta a csőre töltött 9 milliméteres PA-t az üvegajtó nyitása közben, - azt hitte, hogy ez olyan jópofa mulatság.

Volt aki csőre töltött Parabellum csőtorkolatával "hűtötte a halántékomat" - amikor be volt akasztva.

Eléggé "halálközeliek"?

Kétszer éltem át.

Először 9 évesen amikor apám nem engedte, hogy elmenjek a Barátság parkba, én mégis úgy döntöttem, hogy elmegyek. Apám valamiért megérezte, hogy nem fogok ráhallgatni így lejött az emeletről, hogy megnézze merre vagyok. Messziről látta, hogy "szökni" próbálok, ezért már kiabált. Én bolond fejjel azt hittem ha elszaladok előle, akkor mégis eljutok a parkba. Nem figyeltem, csak hátralesve szaladtam át az úttesten. Nem vettem észre a buszt, csak apám hangját hallottam, hogy ordít álljak meg. Ő már látta a bajt. A szeme láttára kerültem a busz alá. Orvosok szerint egyszer újra kellett indítani a szívem..

Második alkalommal 22 évesen nászúton voltunk Balatonlellén. Balatonban úsztam (jó úszó vagyok egyébként) amikor a semmiből pont az orrom előtt bukkant fel egy halott ember. Több napja lehetett a vízben, és pont előttem bukkant fel. A sokktól majdnem megfulladtam. Akkor szerencsémre az éppen szolgálatban lévő vízi rendőrök mentettek meg.

Ennek pont 23 éve, és azóta nem vagyok képes a Balatonban úszni. Ha be is megyek max csak addig amíg a mellemig ér a víz. Tovább nem.

45/N

Uncsitesómék apja elég bénán vezet..Már többször is volt balesetük, de még eddig senkinek nem lett semmi komolyabb baja szerencsére. Egyszer náluk voltam és pont hoztak hazafele és az autópályán előzni akart és majdnem nekünk jött valaki szemből, egy hajszálon múlott kb, hogy nem lett baleset belőle. Ez jó pár évvel ezelőtt történt és még kicsi voltam, szóval annyira nem is értettem, mi történik, csak arra emlékszem, hogy uncsitesómék anyja az anyósülésen ült és pánikrohamot kapott meg elkezdett sírni, én meg csak akkor fogtam fel kb, hogy majdnem meghaltunk. Mondjuk ez nem igazi halálközeli élmény :/

De volt "normális" is, amikor egyszer egy erdőben mentem és megtámadott egy őzbak(nem akarom leírni, hogy hogy történt, mert nem szeretném, hogy valamelyik ismerősöm felismerjen, de a lényeg, hogy meg volt vadulva), és leterített a földre és épp a hasamat próbálta a szarvával támadni, amikor egy arra járó ember leráncigálta rólam..Végül csak a lábam lett sebes, meg picit a hasam, hetekig tele voltam véraláfutásokkal.

20L

Mondjuk ha a zebrás-elgázolós dolgokat nézem, akkor gyakorlatilag naponta van halálközeli élményem.

Van amikor egyértelműen én vagyok figyelmetlen hülye, például legutóbb azt hittem megáll a busz mert indexelt. Egyirányú út, így örültem, hogy feltartja a forgalmat amíg átszaladok a zebrán. Csak épp mégsem állt meg, hanem gyors bal index és már jött is felém dudálva.

Illetve az esetek többségében türelmetlen, idióta autósokkal találkozom, akik ha látják, hogy mész át a zebrán, akkor elkezdenek padlógázzal jönni. Vagy az is természetes, hogy engedik rám az autót miközben megyek át és kanyarodnak.

Így nézve szinte minden napom halálközeli.

Szerpentines részen egy egyenes rész, jobbra szakadék, végén bal kanyar, megelőztem éppen egy autót, sorolok vissza elé, miközben közeledek a bal kanyarhoz, amiből feltűnik egy gyorsan szembejövő és mellette-kissé mögötte egy azt épp előző autó... hirtelen lelassult az idő, ha totál belelépek a fékbe, a mögöttem lévő belémjön és nekilök a szembejövőnek, vagy a szakadékba, így kezdtem először hirtelen (gyorsabban mentem, mint a mögöttem lévő), majd kevésbé annyira nagyon fékezni, nézve a tükröt és a mögöttem jövő reflexét és hogyan lassít, közben jobbra lehúzódtam teljesen az út szélére, a velem szemben előző nyomja a gázt, már teljesen a másik mellett van, amelyik még nem is lassít... a mögöttem lévő már fékez, de közelít, a normál sávba szembe jövő elkezd lehúzódni a szélre és nem annyira túl gyorsan lassítani közben, mint lehetne, közben a pont velem szembe jövő sorol közép felé centire a másiktól, kb. majd az utolsó pillanatban befér és éppen, akkor padlógáz és tükörbe pillantás közben, ahogy elhaladt mellettem a szembejövő, és épp nem jött belém hátulról, előtte épp befért a szemből előző, akinek a fejét is láttam-néztem egy pillanatra... egy buta képű primitívnek tűnő tipikus kivagyi barom, aki egy BMW-ben feszített.

Akadt még 1-2 parás helyzet kocsival, de inkább bringával, meg angliában volt, hogy majdnem elüttettem magam a zebrán...

Az olyan halálközeli élmény meg, hogy valaki kintről látja magát a műtőasztalon, mikor leáll a szíve, meg kómában van, meg ilyenek, az simán lehet az agynak a játéka is. Ami azért valamennyire érzékel dolgokat a külvilágból különféle olyan esetekben is, mikor nem vagyunk teljesen magunknál. Az érzékszervek működnek, az agy működik, csak nincs tudatánál az ember... Volt, hogy simán csak aludtam, valaki ébresztgetett, vagy mondott valamit és arról álmodtam valamit össze, míg felébredtem, vagy hogy álmomban dörömböltek valahol, felébredtem és a szomszéd kalapált valamit... ilyenek...

Ráadásul ha valami sokk éri a szervezetet (pl. leáll a szíve-légzése), az idegrendszer is jobban működésbe lép-léphet... és talán még totál szanált és vegetatív állapotban is jobban érzékelheti talán valahogy a külvilágból a dolgokat, hangokat, vagy talán a szeme sincs teljesen becsukva az illetőnek, csak résnyire és valamit még lát is az agya, meg ilyeneket, amikre emlékezhet az illető később, vagy az agy összerak ezekből egy valóságosnak tűnő álmot.

De nem sok ilyet szoktak átélni az emberek és ha orvosok között is van az illető, mégha kórházban is, akkor se EEG-vel, meg hasonló műszerekkel fogják épp akkor vizsgálni az agy és idegrendszerének a működését, hanem mondjuk próbálják újraéleszteni...