Volt már itt valakinek halálközeli élménye?

Megírnád privátban, hogy milyen betegséged volt? Medikus vagyok, szakmai kíváncsiság. :-)

Ami a halálközeli élményt illeti, sajnos ilyen jellegűvel nem tudok szolgálni. Asthmás rohamom volt már, de nagyon régen.

Nekem volt testen kívüli élményem éveken át...spontán test-elhagyások.

ha érdekel valakit írok.

Kedves Kérdező!

Személyesen nem éltem át ilyet, de két ismerősömnek volt halálközeli élménye, egyiknek gyerekkorában, amikor majdnem belefullad egy tóba, a másiknak pedig idős korában, egy műtét közben.

Mind a kettőnek szép élmény volt az elmondásuk szerint, az idős néni azt mondta, hogy igazából nem is szeretett volna visszajönni "onnan", mert valami olyan, feltétel nélküli szeretet vette körül, amit képtelenség szavakkal leírni, és azt élte meg, hogy abban a másik dimenzióban találkozik azokkal a szeretteivel, akik akkor már nem voltak fizikai testben.

Azt mondta, hogy utána teljesen elmúlt a haláltól való félelme, sőt és minden, halállal kapcsolatos rossz érzése, és ő meg volt róla győződve, hogy ez nem egy átmeneti állapot (mint egyesek feltételezik), hanem valami csodálatos új létezés kezdete, ami újra vár rá, ha egyszer tényleg meghal.

Régebben több könyvet elolvastam a erről témáról, de nekem az volt a legnagyobb élmény, amikor kb. 10-12 éve egyszer a Revital Alapítvány szervezésében, Budapesten a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Dísztermében tartottak egy egész napos rendezvényt, ahová előadóként meghívták többek között Dr. Raymond Moody-t, akit az halálközeli élményekkel kapcsolatos, tudományos igényű kutatás atyjának tartanak, és talán ő írta a legelső könyveket ebben a témában.

Rajta kívül tartottak előadást magyar orvosok, köztük egy traumatológus és Dr. Pilling János, a SOTE Magatartástudományi Intézetének a vezetője, és felszólalt több olyan ember is, aki átélt halálközeli élményt. (Többségük kórházban, újjáélesztés közben, és egy férfi, aki autóbaleset következtében.)

A beszámolóknak sok közös vonása volt, többnyire olyanok, amiről korábban könyvekben leírt élménybeszámolókban is olvastam. Két dolog maradt marad meg nagyon az emlékezetemben.

Az egyik, hogy aki egy - egyébként nem az saját hibájából bekövetkezett - autóbalesetben súlyosan megsérült (a szokásos dolgokon kívül, miszerint egyfajta nem lokalizált, vagyis agyhoz nem kötött tudatossággal kívülről, felülről "érzékelte" az eseményeket, azt, hogy mi történik a testével, hallotta, hogy valaki hívja a mentőket, stb, azt mondta, hogy nemcsak mások kimondott szavait "hallotta", (annak ellenére, hogy a fizikai érzékszervei nyilván nem működhettek, hiszen eszméletlen állapotban feküdt az autóroncsban), hanem a baleset helyszínén összegyűlt emberekét is. Úgy tudta megfogalmazni, mintha ez ahhoz hasonlóan történt volna, mint valamifajta telepatikus gondolatátvitel.

Konkrétan elmondta, hogy nemsokkal a baleset előtte vásárolt valami nagyon jó, drága autót (egy piros sportkocsi rémlik, de ebben már nem vagyok biztos ennyi idő távlatából), amire már régóta vágyott, és érzékelte, hogy az egyik, a helyszínre érkező autó vezetője az gondolja magában, látva a balesetet, hogy akinek ilyen szuper kocsija van, biztos száguldozott ész nélkül, és „meg is érdemelte, ami történt”.

Ugyanakkor az is eljutott a tudatáig, hogy egy másik autóban utazó hölgy egyfolytában imádkozik az életéért, meg azért, hogy mielőbb kiérkezzenek a mentők, és hogy – az előzővel ellentétben - ez mennyire jól esett neki.

Azóta már többször olvastam ezt a fajta tapasztalatot túlélők beszámolóiban, (mármint hogy mások gondolatait is érzékelték, nem csak a ténylegesen elhangzott dolgokat), pl. olyat is, hogy az újjáélesztést végző orvos azt gondolta, hogy sajnos már alig van esély arra, hogy „visszahozzák”, ő (a páciens) meg mindenáron szerette volna valahogy a tudomására hozni, hogy „még él”, ne hagyják abba az újjáélesztést.

A másik érdekes tapasztalatot egy másik férfi mondta el, aki azt mondta, hogy amikor lepergett előtte élete filmje, akkor az volt a meghökkentő, hogy bizonyos helyzeteket nem a saját, hanem a másik érintett személy szempontjából látott, vagyis inkább érzett át. Átérezte, mikor valakinek nagy szomorúságot, fájdalmat, csalódást okozott, cserbenhagyott, stb. és ez viselte meg legjobban az egészben.

A többiekkel együtt azt mondta, neki nagyon átformálta az egész életét ez az élmény. Ha jól emlékszem, előtte nagyos sikeres és ambiciózus, de túlhajszolt üzletember volt, és utána - ha nem is egyik napról a másikra – megváltozott nála a fontossági sorrend, és a nagyjából a teljes értékrendje. A pénz jobban háttérbe szorult, és inkább sokkal több időt töltött a családjával és a barátaival.

Még eszembe jutott egy érdekes eset, egy orvosi csodának tartott gyógyulás, amit a túlélő hölgy egy ilyen halálközeli élmény során átélt csodálatos tapasztalatoknak tulajdonít. Most már nincs rá időm, de szívesen megkeresem majd, és elküldöm a hivatkozást, ahol meg lehet nézni vele egy TV interjút a Youtube-on. Megkérdezhetem, hogy tudsz-e esetleg angolul?

Minden jót Neked, üdvözlettel: Vera