Depresszios vagyok mit tehetek? Lent!

Mindenekelőtt beszélj a szüleiddel! Vagy tanárral, nagynénivel, nagybácsival, szomszéd nénivel, a lényeg, hogy felnőtt legyen, akiben megbízol. Kérj segítséget!

És igenis szükséged van pszichológusra. Nem véletlenül képeznek minket, mi tudunk segíteni. (Jó, én nem, még csak tanulok, de akik végeztek, tudnak.) Nem tudom, mi az, amiért ennyire irtózol a pszichológusoktól, de mindenképpen szükséged van profi segítségre.

Változtatni akarsz, nem? Akkor kérd és fogadd el a segítséget!

Szia. Merj segítséget kérni, és ne hagyd, hogy a negativitás eluralkodjon rajtad. Persze könnyű mondani, de valójában nehéz. Pláne segítség nélkül.

S ne vagdosd magad, semmi értelme sincs. Bár tudom, hogy ez egyes embereket megtudja nyugtani, hogy a lelki fájdalmat elűzze a fizikai fájdalommal. Én is próbáltam, de rájöttem, hogy ez hülyeség, mert ezzel soha nem fogok tudni felépülni.

Gondolj bele, még csak 13 éves vagy. Ez csak egy időszak, lesz még ezerszer jobb is, hidd el. Nyílván az életedben lesznek még rossz pillanatok, de észre kell venned a jót is. Ez tőled függ legjobban, milyen lesz.

Tehát gondolj pozitív dolgokra. Legyen hobbid, ami lefoglal, amit szeretsz csinálni. Ha nincs, akkor keress. Annyi minden van a világban, találj valami célt.

Anyukád biztos aggódik érted, és nem tudja, hogy mit kéne csinálni veled, mert nem tudja, mi a bajod. (Hogy honnan tudom? Onnan, hogy megkérdezi tőled, mi a baj.) Ha kommunikálnál vele, és elmondanád a problémádat, segítene. Hidd el, keresne valami megoldást, de higgadtan kéne beszélned vele.

S tényleg ne akard megölni magad, főleg úgy ne, hogy ezzel egy idegen embert is belekeversz, akinek családja lehet, gyerekei, akit ezzel tönkre is tehetsz ("kifekudtem az utra,de megalt az auto").

Szóval fel a fejjel!

22L

"ma kifekudtem az utra,de megalt az auto" - Még szép.

"Sokat vagyok ugye a szobamban egyedul bezarkozva" - Miért "ugye"? Mozdulj ki többet!

"Hiaba de fiu vagyok sirok folyamat" - Hiába de magyar vagy nem tudsz magyarul folyamat.

"Pszihologushoz kene mennem en nincs az az isten h en betegyem a labam oda" - Mi értelme azt kérdezni, hogy mit tehetnél, ha te magad is tudod, hogy mit kéne tenned, de eleve elzárkózol előle? Akkor mondhatunk bármit...

"Haziorvos is kilove" - Miért is?

"anyum kerdezi h van e valami baj mert latja rajtam en mondom mindig h semmi elmegyek es bezarom a szobam ajtajat"

Pedig örülhetnél, hogy törődik veled. Nézz körül itt, a gyk-n, hogy másoknak milyen az anyjuk...

"Van a suliban egy lany akivel ugyabez a helyzet es egymast megertjuk nagyon tehat elmondjuk egymasnak a problemainkat"

És egyre jobban belehergelitek magatokat a depibe, tök jó... Menjetek inkább együtt mindenféle iskolai programokra, pl. kirándulásokra, színházba, akárhova.

Nekem is úgy tűnik, hogy tudod mi a megoldás, de teljesen elzárkózol tőle.

Fiúknál, pasiknál, férfiaknál sajnos megszokott, hogy elnyomják az érzéseiket, magukba fojtják, próbálnak erősnek látszani. Én is ilyen voltam és teljesen el lett szúrva a fiatalságom emiatt. Ne félj segítséget kérni, mert a fiatalságod nagyon nem mindegy hogy telik, kihatással lesz az egész életedre.

"Van a suliban egy lany akivel ugyabez a helyzet es egymast megertjuk nagyon tehat elmondjuk egymasnak a problemainkat"

Két nagyeszű ha találkozik...

Az a baj veletek, hogy elkényeztetett és buta gyerekek vagytok és felnőttként is ilyenek lesztek. A világon semmi gondotok de ti előadjátok a nagyhalált, hogy divatosak legyetek. Szánalmas.