Érezted már úgy hogy nem tudsz a kis világodból kitörni mert visszafognak, másnak teszel eleget?

Én a riporter helyében tudtam volna válaszolni. Azt válaszoltam volna, hogy azért éri meg, mert önző vagyok és sajnos elég lusta is, ezért nekem a saját biztonságom és nyugalmam fontosabb, mint hogy milyen hosszú autóm, vagy hány szobás villám van. És ha szeretem a munkámat, és jól is csinálom, akkor valamit hozzáteszek a világhoz, jobbá, gazdagabbá teszem az embereket, és ez az érzés nekem fontos.

Ha másnak tennék eleget az életemmel, én is boldogtalan lennék és kicsinek érezném a világomat, megértelek Téged is és a maffiózókat is, de én az ő életüket sokkal erősebb szolgaságnak érzem, mint a magamét.

Jó a kérdés. Igen, éreztem így. De nem szükséges törvényen kívülinek lenni a szóban forgó sikerhez és boldogsághoz. Például én valamikor évet halasztottam a fősulin és addig nem volt munkahelyem hanem a nyugdíjas szüleim gazdaságában tevékenykedtem otthon. Az a nem egészen 1 év volt életem legboldogabb és egyben legsikeresebb időszaka. Mert kizárólag a saját életem építhettem és azt csináltam amihez kedvem volt. De a fősulit elvégezve úgy látszik mégsem okosodtam, mert mégis követtem a nyájat, vagyis ha más munkát keresett akkor én is. Pedig tudtam hogy nem az a siker és boldogság útja, hanem az lenne ha ismét a saját életemmel foglalkozok. Aztán idővel mégis a saját életemmel való törődésre tértem vissza, és ekkortól kezdve éreztem ismét boldognak és sikeresnek magam. Ekkor éreztem azt hogy az élet minden perce piros betűs ünnep, meg azt hogy az élet csodálatos.

"A boldogság ott kezdődik, amikor azt csinálsz, amit akarsz, és nem azt, amit mondanak."

De olyasfélét figyeltem meg hogy nem mindenki tud szabadon a saját esze szerint élni. Van akinek szüksége van vezetőre, például munkahelyre. Ahol más mondja meg neki hogy mit csináljon.