Bunkón őszinte emberek, vagy kegyes hazudozók?

A kegyes hazugság hasznos, ha ezzel nem ártasz a másiknak, sőt segíted.

De nem jár vele együtt a tény, hogy ugyanakkor hazudozik, hogy magát előrébb vigye. Ez két különböző mentalitásra enged következtetni. Oké írtad, hogy vagy.

Az elsővel sincs gond, ha nem bunkó a stílusa, de mivel az emberek (mindenki!) önérzetes, és ha olyan pontot talál, akkor szarul sülhet el a dolog. Illetve nem minden esetben előre vezető ha őszinte az ember.

Erre az életben baromi sok példa van. Feltenném a kérdést, mi az őszinteség, az (általunk vélt) igazság állandó mellbeverős hangoztatása, vagy az a típusú lét, ahol úgy vagy őszinte, hogy nem bántasz meg másokat FELESLEGESEN?

1-es.

A 2es típusból túl sok van körülöttem, hogy már halálosan utáljam őket és a hozzájuk hasonlót.

3-as, oké. De szerintem van különbség.

Továbbá bar*mira nem vagyunk egyformák. Nem élvezem a szemébe mondani a másiknak ha sekkfejnek tartom mert erre vagy arra a pártra szavaz..

Ki lehet mondani az elhízottnak is hogy elhízott de minek? Szerinted nem tudja??? Tehát nem értem az ilyesfajta "őszinteség" célját Például.

Empatikusabb vagyok és ezért maximum azt tudom elképzelni, hogy mindenki úgy viselkedik amilyen ő maga, és amit elvár. Szerintem aki meg nem szereti hallani az igazságot valószínüleg azt "utálja" (bár ez önmagában nevetséges) aki állandóan a szemébe hánytorgatja a hibáit. Egyrészt, tény, hogy nem akarja hallani, illetve a másik tény az lehet, hogy ő maga is tudja, de nem mástól akarja hallani. Továbbá még az is tény lehet, hogy nem akar változtatni, és qrvára zavarja hogy más mit mondogatja azt amit esetleg ő elfogadott..

Nézd én elhiszem hogy te ebből merítkezel, ismerem ezt a típust. Kezelni is tudom ;) De én nem vagyok ilyen, és nem is tudok ilyen lenni. Fogadd el, hogy a világ ilyen, és sok félék vagyunk. Ugyanis kénytelen vagy elfogadni, mert mást nem tehetsz. Ha nem fogadod el, max te fogsz ezen idegesen pörögni, és utálkozni (hogy minek? :D), ami max neked szar, nem annak akinek a szemébe mondtad az igazságot.

Az igazságra rávezetésnek egyébként ha tényleg építő módon akarod csinálni (pl tényleg szerettednek akarsz segíteni) azt lehet más módszerrel is. Szeretettel. Aki bunkó módon őszinte, az valahol keserű is és boldogtalan. (Boldog ember ugyanis nem bunkó. :)

Az érzelem mentes őszinteségi roham, nem szeretetből fakad. És az neked sem esik jól. Max jobban viseled, mert te is ilyen típus vagy.

Tudom, nem ez a kérdés, de egy érzelmileg stabil ember szerintem meg tudja válogatni, mikor melyikre van szükség. Eltekintve a magamat előnyösebb helyzetre juttató hazugságokkal, ilyenekkel én nem élek.

Kegyes hazugság nálam pl.:

Kérdezi valaki:

-Milyen az új hajam? /Magamban azt gondolom kevésbé jó, sőt sokkal gázabb, mint a megszokott./

-Figyelj, szerintem nem rossz, tetszik a színe, de előnyösebb a régi, jobban járnál, ha annál maradnál. /Ahelyett hogy azt mondanám, szar./

De ezt is csak azért mondom el, mert kíváncsi volt a véleményemre. Megkérdezte. Ha nagyon közeli barátról haverról van szó, akkor talán magamtól is elmondom, finoman. A szomszédnak, akivel hetente egyszer összefutok, nem fogom azt mondani, hogy:

-fúú, rég láttalak, de szar a hajad! Az előző sokkal jobb volt.

Vannak neki közelebbi hozzátartozói, barátai, majd ők megmondják neki, ha a véleményüket megkérdezi.

Bunkón őszinte vagyok, ha már előtte többször feltűnően próbáltam elterelni a szót a témáról, ami nagyon idegesít, de egyszer csak azt mondom, hogy:

-légy szíves, váltsunk már témát, mert ettől már tele a hócipőm!

Biztos lehetne jobb példákkal is szemléltetni, de most hirtelen csak erre futotta. :)

Amúgy a véleményem még az, hogy tapasztalatom szerint a bunkó, őszinte ember is tud finom és tapintatosabb lenni, ha igazán kedveli a másikat.

A bunkóság és hazudozás önmagában hasonlóan zavaró negatívum. Az őszinteség és kegyesség is hasonlóan pozitívum.

Szerintem pontatlanul fogalmaztál, amit leírtál az nem egészen kegyes hazugság(aki magát juttatja előrébb ezzel, az már nem a kegyes hazugság), amiről meg többen is írtak a válaszokban, az nem föltétlenül őszinteség, tehátt itt csak zavaros fogalmak katyvasza van. A bunkóság nem egyenlő az őszinteséggel. Bunkó az, aki mindenben a negatívat látja és még azt hiszi, hogy neki van igaza.

Kétféle képpen érthetem:

1. kimondom amit gondolok, egy vélemény.-> őszinteség

2. azt gondolom, hogy a véleményemnek nagy jelentősége van, ezért ez az “Igazság”, és azt állítom, hogy mindenki más hazudik, aki nincs egy véleményen velem. ->bunkóság

Tehát a bunkózás nem csak az, hogy megbántok másokat, azokra is mondják, akik nem fogadnak el senkit maguk körül, azt hiszik, hogy mindenben nekik van igazuk, mert beszűkült elméjüek.