Csak én gondolom be mindig magamnak a rosszat az emberekkel kapcsolatban, vagy igazam van? Mit gondoltok?

Alapvetően én először mindenkivel nyitott vagyok és nincsenek előitéleteim. Próbálok barátkozni, de csak azokkal tudok jó baráti viszonyt alakitani, akik hasonlitanak rám(csendesebbek, fontosak a családi,baráti értékek stb)

Azt vettem észre, hogy sok emberrel kapcsolatban, akiket ismerek negativ érzéseim vannak és ha ezek kialakultak nem tudok átnézni rajtuk és úgy viselkedni velük mint régen.

Például: Egyetemre kerültem, próbáltam barátokat találni, akadt két lány, akikről azt hittem azok is lettek. Minden feladatot együtt csináltunk, együtt lógtunk órák között stb. Aztán én távoktatásra kerültem és kiderült, hogy egyiket sem érdeklem. Egész végig nem kerestek meg, hogy mi van velem, pedig gondoltam még kölcsönösen segitjük is egymást majd. Aztán most, hogy kiderült együtt fogunk vizsgázni, hirtelen feltünt az egyik és akar találkozni vizsga előtt, meg örül hogy együtt leszünk stb.

Evidens, hogy segitséget vár majd tőlem(sose tanult jól)

Viszont igy emiatt teljesen elment a kedvem tőle, nem akarok barátkozni vele, megváltozott a véleményem róla.

Egy barátnőm meg, akivel együtt nőttünk fel és hangoztatta milyen jó barátnők vagyunk, párt talált és már magasról tesz rám. Két hónaponként váltunk 1-1 szót és ennyi. Azóta róla is az a véleményem, hogy nem is igazi barátnő és nem tudok már rá úgy tekinteni, nem tudok ugyanolyan nyitott és barátságos maradni.

Illetve vannak azok, akik csak akkor keresnek fel, ha szükségük van valamire.

ELkezdtem azon gondolkodni, hogy én vagyok túl negativ beállitottságú és mindenben a rosszat látom, hisz okés, hogy ritkán beszélünk barátokkal, vagy egy év után felkeresnek és örülnöm kéne neki? Vagy normális, hogy negativ érzelmeim vannak az ilyenekkel kapcsolatban és nem kell hagynom kihasználni magam?

Ezeken kivül van 2 barátnőm akiket szeretek és nem igy viselkednek. 21N