Nem élvezem az életet, szenvedésnek élek meg minden napot. Már az öngyilkosság is felmerült bennem. Hogy változzak?

Kiskorom óta kívülállónak érzem magam, soha nem voltak igazi barátaim,vagy ha volt is 1-2 az valahogy megis kihalt egy idő után.

Jelenleg 22 vagyok, van egy szakmám, érettségim, munkám, párom akivel jól érzem magam, viszonylag biztos anyagi hátterem.

Mégis mindent teljesen értelmetlennek érzek, bármibe kezdek egy két hónap után megutálom. Nincs semmi amit szivesen csinálnék.

Próbálok mindent ambíciózusan elvégezni, minden tudásom, jószándékom beleadom a munkába, mégis bármit is teszek hihetetlen hamar megutálom, és egyszerűen abba akarom hagyni.

Minden nap amikor el kell indulnom otthonról görcsöl a hasam, ideges vagyok miatta, kissebb koromban pánikrohamaim is voltak, ájulás stb...

Teljesen kilátástalannak érzem magam, úgy érzem bármit teszek sose leszek tőle boldog.

Ezért már megfordult a fejemben az öngyilkosság gondolata is, mert egyszerűen képtelen vagyok boldogan élni.

Mi az amivel változtatni tudnék ezen?

Hogyan érhetem el, hogy ne éljek meg minden napot egy kínszenvedésnek?

Kérlek segítsetek, mert már kezdek teljessen összeomlani.