Huszonévesek: ti is fiatalabbnak érzitek magatokat?
válasza:Én csak eggyel vagyok fiatalabb nálad, de csak félig érzek úgy mint te. De tudom hogy miről beszélsz.
Ha belegondolok hogy nagymamám 19 évesen szült, tehát amikor ő volt 23, akkor anyukám már 4 éves nagylány volt, és úton volt a következő gyerek, abba durva belegondolni!
De amikor a 18-20 éves korosztályt nézem akik most készülnek a gólyatáborba, vagy még bulikáznak minden hétvégén meg ilyenek, hozzájuk képest már öregebbnek érzem magam azért.
Ezért most le fognak sokan pontozni, de amikor valaki már közelíti a 30-at, netán túl is lépi, és még mindig nincsenek céljai az életben, azon kívül hogy bulizni akar meg ellenni egyik napról a másikra, azt le is nézem kicsit. Igaza van Jordan Petersonnak (aki ismeri ismeri, aki nem nem), aki szerint se a társadalomnak nem tesznek jót a nagyra nőtt gyerekek, se saját maguknak, sőt hosszú távon boldog párkapcsolatuk se lesz.
Ismét köszönöm a válaszokat.
Érdeke,s hogy ez a belefáradtam érzés is megjelenik nálam időnként.
Utolsónak: én nem ilyen vagyok, amit írsz, és az nekem is fura. Én már eleve úgy mentem egyetemre, hogy utánanéztem, hogy egy adott szakmához milyen egyetem kell, illetve levelet írtam egy cégnek gimisként, hogy szerintük mi kell ahhoz, ha ezen a szakterületen akarok dolgozni. Nekem van karriercélom, elég tudatosan próbálok minél többféle feladatot elvállalni, hogy több tapasztalatom legyen a szakmámban, és bizonyos hobbijaimmal is vannak céljaim (kiállításokon részt venni a műveimmel például). Szóval az nekem is furcsa, amikor valakinek semmi véleménye sincs az életéről. Vagy amikor valaki még mindig szülői noszogatásra vár, hogy belekezdjen mondjuk egy szükséges tanfolyamba.
Én inkább olyan értelemben vagyok gyerekes, hogy mai napig nagyon tudok rajongani zenékért, filmekért, sorozatokért, elég sokat adok anyám véleményére (pl. öltözködésben, vagy hogy szerinte mit csináljak adott probléma esetén), és egyáltalán nem vágyom még gyerekre, pedig hát ahogy te is írtad, másnak ilyen korban már kettő van, nem feltétlenül csak a nagymamánk korában. Sokszor szívesen fogadok tanácsot másoktól, de van egy-két dolog az életemben, amit viszont szeretnék, akkor is, ha mások nem tartják fontosnak, tehát nem rendelem teljesen alá az életemet ennek.
válasza:#12 kérdező,
ne érts félre, nem szemrehányásként írtam, meg ez nem neked szólt, csak úgy általánosságban!
válasza:Igen, valamilyen szinten én is így vagyok vele. Alapból 18 körülinek néznek, de belül sem érzek nagy változást 19-20 éves korom óta. 19 évesen mentem egyetemre, ezzel együtt járt a költözés, eltartani magam, sokszor kellett döntenem hogy kaja legyen vagy a jegyzet a vizsgára. Azóta még könnyebb dolgom is van, mert mostmár dolgozok és nem kell azon agyalni, hogy mit eszek hónap végén vagy hogy miből fizetem ki a lakhatásomat. Nekem a spórolás meg a hivatalos ügyek intézése nem volt egy ilyen új felnőtt élettel együttjáró valami, mert kb. 12 éves koromtól minden hivatalos papírt én töltöttem ki otthon, adóbevallást, gyerekvédelmi igénylést, támogatásokhoz stb. szükséges papírokat meg ha jött valami értesítés, én fordítottam a szüleimnek "magyarra" (sajnos funkcionális analfabéták, elolvassák de nem értik), csekkeket fizettem be, ösztöndíjakat pályáztam magamnak stb. Sokkal hamarabb kellett felnőttes dolgokat csinálnom, mint ahogy felfogtam hogy azok felnőttes dolgok. De épp ezért nekem nem jött a hűha felnőttem életérzés. A személyiségem sem változott, ugyanazokat a dolgokat szeretem, ugyanúgy nézek ki, sok dologban fejlődtem de lényegi változás nincs. A másnak ilyenkor már gyereke van című dolog sem hat meg, mivel egyáltalán nem akarok gyereket, így igazából hidegen hagy a biológiai óra meg hasonlók.
27xx
13-as:oké, csak leszögeztem. :)
14-es: fiú vagy vagy lány? Amúgy ez meg a másik, sokszor lánynak mondom magam, nem nőnek.
válasza: válasza: válasza:25 vagyok, de inkább idősebbnek érzem magam.
Egészségileg se vagyok a toppon. Nem rák meg nem autoimmun betegség, de vannak gondjaim a fogaimmal és egyebekkel.
Az életmódom is kb a harmincasoké. Egy harmincas szingli nőé.
Háztartást tartok fenn (mielőtt bántanátok, hogy anyucika elkényeztetett kislánya: ilyen áron senki se akar örökölni!!). Alig van szabadidőm. Heti 45-50 órát töltök a munkahelyen. Alig van szabadidőm és introvertált vagyok így lényegében nem vágyom emberek közé kimozdulni, alig van életem. (munka mellett OKJ-n vagyok).
Várom, hogy vége legyen az OKJ-nak, hogy legyen energiám a saját hobbijaimra, amik egy része kimozdulós, tehát végre ismerkedhetnék.
Másrészt fogalmam sincs, mihez akarok kezdeni magammal. Ennyiből tini vagyok. Meg alapból egyre lázadóbbnak, tinisebbnek érzem magam. :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!