Szeretnék változtatni, hogyan tehetném?

Mostanában nagyon nem érzem magam jól a bőrömben.

Szorongok, feszengek, feszéjeztetve érzem magam, ha nem a családommal beszélek.

Össze-vissza beszélek, nem tudom kifejezni magam.

Ez a baráti kapcsolatok kialakítását is nagyon megnehezíti és a párkapcsolatot is sajnos.

Ha elmegyek egy fiúval randizni csak ülök mint egy kuka válaszolok a kérdéseire, de még akkor is megváltozik a hangom, nem vagyok természetes és ez szörnyen zavar.

Úgy érzem nem találtam meg az utamat, jelenleg egyetemen tanulok, elsős vagyok.

A promlémáim oka valószinűleg a múltamba keresendő, sajnos a szüleim mostanában nagyon sokat veszekednek, rossz a kapcsolatuk. Volt egy majdnem 4 éves kapcsolatom ami kudarcba fulladt, megcsalt a barátom az egyik nagyon jó barátnőjével és onnantól kezdődött el ez a pánik betegségem, hogy szorongok. Fel alá járkálok.

Egy erős gimnáziumba jártam, mindig is jeles tanuló voltam és tényleg nagyon szorgalmas vagyok és igyekeztem mindig a legjobbra.

Csakhogy ez sose volt elég, volt bennem mindig egy nagy megfelelési kényszer, meg maximalizmus. Szerettem volna bizonyítani.

De hiába tanultam jól, illetve meg mindent. Mindig csak bántottak a tanárok, hogy nem lesz belőled senki és te nem vagy való se orvosnak se tanárnak se ennek se annak. Nem tudom már mire vagyok való...

Az osztályfőnököm miatt is elkezdtem szorongani. Folyton remegtem, ha beszélgettünk.

Bezárt egy terembe leordított. Beleszólt a kapcsolatomba. Szidta a szüleim, dicsérte a barátom. Azt mondta nem érdemlem meg a jegyeim. A tudásom nulla és hogy azért mert hosszú a hajam bármit elérhetek?!...

Én nem is értettem, de borzalmasan fájt....

Kémiából emelteztem mindig elmondta megfogok bukni és hülye vagyok.

Miatta leadtam a biosz emeltet, mert elhittem, hogy tényleg nem fog menni.

De ezzel a célomról is lemondtam, mert gyógyszerészetire szerettem volna menni.

A kémiám végül ötös lett, a matekom is, a többi négyes.

Sajnálom, hogy így alakult. Úgyérzem emiatt vált céltalanná az életem. Eljöttem egyetemre, mert anyáék nem hagyták hogy ki hagyjak egy évet. Így eljöttem egy természettudományi mérnöki szakra.

Úgy érzem itt leépülök, nem tudom mit takar ez a szak nem tudom mi lesz belőlem,úgy érzem ez nem az én utam. Nincs lehetőségem fejlődni, könnyen veszem az akadályokat ugyan, de még is leépülök, butulok. Nincs rendszeresség az életemben, nem érzem műveltnek magam.

Nagyon jók a jegyeim, de hiába még sem érzem az igazinak ezt a szakot. Úgy érzem itt kellene hagyjam.

Csak most már tényleg nem tudom mit szeretnék csinálni a sok befolyás hatására.

Szeretnék egy boldog nő lenni, művelt,okos, céltudatos. Aki könnyen alakít ki kapcsolatokat.

20L