Mennyire fontos az együttérzés az életedben?

Leszarom, épp elég ideig voltam FELESLESGESEN együttérző (értsd: ha véletlenül közömbösen viselkedtem, már szmét vagyok, de ha nekem volt baj, pont leszrták), hogy ne érdekeljen már nyűgje.

A páromé érdekel, meg apámé, aztán ennyi.

Elítélem a terrorcselekményeket, de nem tudok együttérezni egy csapat francia emberrel, mivel nem ismerem őket.

Ha egy barátomnak ölték volna meg a párját, akkor sajnálnám a barátomat, lesokkolnának a történtek, de ez azért lenne, mert ismerném az illetőt, napi kapcsolatban lennék vele, látnám, hogy szomorú.

Szerintem nincs összefüggés a boldogság és az együttérzés között, érzelmi intelligencia függvénye, hogy ki mennyire tudja beleélni magát mások életébe. Nekem nincs gazdag érzelmi világom, filmekbe se élem bele magam, nem ábrándozok, racionális vagyok és inkább az itt-és-most-ban élek, ezért nem vagyok túl együttérző idegenekkel, viszont boldognak boldog vagyok.