Mi vezethet ahhoz, hogy egy ember alkoholista vagy drogfüggő legyen?

Semmilyen körülmény nem vezethet ahhoz. Semmi más nem kell hozzá mint egy gyenge jellem aki hajlamos a függőségekre. Persze lehet a piára fogni, hogy "kemény volt az élet és józanon nem lehetett kibírni"

az ilyeneken csak röhögök. Az hogy részegek lesznek az mit old meg? Én alapból mindig a megoldást keresem nem a kifogást, szóval nem hiszem hogy én valaha is hasonló cipőben találnám magam. a nehézségek ellenére se

1-es,azért mert te egy sziklakemény ügyesgyerek vagy,nem kell ilyen lenézően írni.

Egy idióta szülő és egy rossz nevelés elég ahhoz,hogy gyerekkorban az idegrendszer sérüljön,ami komoly pszichés "fájdalmakhoz",betegségekhez vezethet pont abban a fiatal korban,amikor még az ember zöldfülű ahhoz,hogy átlássa az alkoholizálás,vagy a drogozás veszélyeit.

Csak egyet érez ilyenkor,a nyugalmat és a feloldódást,ez pedig számára nagyon jó,ettől még lehet az illető rendes,becsületes és sok jó tulajdonságú.

Ilyen esetben az ember nem nagyon tehet róla.

Abban egyet érthetek,hogy ha valaki sok sok év után felnőtt korban nem tudja magát valamilyen szintig visszafogni és egy teljesen lezüllött igénytelen koszos link ember lesz belőle,akkor az már gáz,és nagyon gyenge jellem.

Ezt az egészet saját tapasztalatból tudom,nekem szociális fóbia alakult ki a rossz neveltetésem miatt,és anno 23-28 éves korom között teljesen alkoholfüggő voltam,nem részegségig,hanem csak állandó spicces szintű,e mellett becsületesen dolgoztam,nem is keveset,házam volt,jól éltem.

(aztán abbahagytam,csak ritkán iszom,és semmi gondom nincs,de ez már más téma)

48F

" Ne csak szánakozz a kokainistán,

Kérdezd meg az okait is tán!"

nos én meg tudom érteni, bár nem vagyok alkoholista. Nehéz gyermekkorom volt (nem alkohol miatt), de mindenesetre viszonylag erős ember lettem, azonban vannak a gyerekkori élményeknek hátulütői, amiket valójában minden nap tapasztalok a mai napig, tehát érzem, hogy sokkal jobb életem lehetne, ha nem tettek volna tönkre.

Lényeg a lényeg, hogy volt két olyan év az életemben, már felnőtt koromban, amikor az egyik rossz dolog érte a másikat. De értsetek ezek alatt tényleg nagy lelki megrázkódtatásokat. Emellett magányos is voltam. Olyan lelki fájdalmam volt folyamatosan, amit egyszerűen nem tudtam sehogy sem orvosolni. Fizikailag fájt a lelki fájdalom, de nagyon. Ha fébredtem, azonnal rám tört a fájdalom, és szinte alig tudtam mozogni egész nap, mintha valami iszonyatos súlyok lettek volna rajtam. Jártam pszichológushoz is egy idő után, de sajnos nem segített. Minden téren próbálkoztam, de semmi sem segített. Az alkohol volt az egyetlen, ami ideig-óráig valamennyi (!!) enyhülést tudott adni. Egy pár hónapig volt, hogy minden nap ittam, de akkor sem rengeteget. De azért eleget. Aztán már nem akartam. Nem kellett magamat direkt leszoktatni, csak már nem igényeltem. De a fájdalom ugyanúgy megmaradt. Aztán sok változás következett be az életemben, és szépen fokozatosan eltűnt. Azt a két évet nem kívánom senkinek. De azóta értem, miért függő, aki függő.

8

a drog ugyanez kb :)