Találkoztál már életedben valóban hiteles emberrel?

Én csak a médiából ismerek pár ilyet, akiket személy szerint hitelesnek látok és felnézek rájuk...

Pl. Feldmár András.

vagy Puzsér Róbert.

A való életben még nem találkoztam ilyen emberrel. Pl. hiába a tudás, szakértelem. Egy tanárom se volt olyan, hogy valóban felnézzek rá. Mindig úgy éreztem mindenki el van a saját világában és be van ebbe zárva. És a tanárok lósz@rt nem értenek a gyerekekhez, meg egyáltalán az ember működéséhez. Pl. elmegyek orvoshoz is, és hiába mondom el mi a gond, nem veszi komolyan, csak elküld ide oda, felír valamit, félrediagnosztizál, közbe nevetgélnek az asszisztenssekkel, a magánéletemről kezd faggatni. És az ember akkor kire nézzen fel? A szüleire? Mit lát? Az anyám pl. nem okosabb mint én. És ezt csak realitásból mondom.

Kire nézzen fel egy fiatal? Hogyan küzdjön meg az élettel, ha ezt érzi, hogy teljesen magára van utalva?

És nem is magány a gond. Nem is azt várom, hogy jöjjön egy segítő kéz, hogy rendbe tegye az életem, mert ezt csak én tudom megtenni. Az embereket rossznak látom, öncélúnak, egoistának, hiteltelennek, felületesnek(és nem tudásra gondolok). Érez még valaki így?