Valóban ennyi lenne a felnőttlét?

Amikor gyerek voltam, mindig úgy terveztem, felnőttként majd behozok mindent, amit anyagi vagy családi okokból nem tudtam kivitelezni.

Művészeti képzések, sport, tánc, egyetem, normális anyagiak, normális élet, és nem leszek végre olyan lúzer, mint anno.

Hát, eddig csak az egyetem jött össze. 3 évig dolgoztam, hogy legyen megfelelő hátterem a bekerüléshez. Eddig a munka miatt nem volt időm az önmegvalósításra.

Most meg az egyetem és munka miatt nincsen. Sokszor csak egyetlen szabadnapom van egy héten, olyankor vagy azt sem tudom, mihez kapjak, vagy egyedül vagyok otthon, és felemészt a depresszió.

Barátaim még annyira sincsenek, mint gyerekként, kb szólnom sincs kihez, ha a párom nincs otthon, nem hogy találkozni valakivel esetleg.

A normális anyagiak megintcsak nem jött össze, csak most még nekem kell rajtuk aggódni is, nem csak a következményeiket elviselni, mint gyerekként.

Mindenki másnak rengeteg szabadideje, eseménydús élete van, csak én vagyok az, aki képes elsírni magát, ha le kell mennie a boltba, mert pont akkor tör rá a szociális fóbia és a pánikroham.

24n